Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.

192 Borsa Iván jelzetrend). Ilyenkor ugyanis a segédlet mikrofilmje feleslegesen kelti fel az érdeklődést, s egyaránt lehet hátrányos a levéltárnak és a kutatónak. összefoglalóan megállapítható, hogy nagyobb levéltári egységek teljes anyagának mikrofilmen történő kiadása egyre általánosabbá válik, de még mindig jelentős azoknak a levéltáraknak a száma, amelyek ez elől elzárkóznak. A fejlődés iránya arra mutat, hogy ezek száma csökkenőben van, s így megvan a lehetősége annak, hogy előbb-utóbb minden levéltár esetében elhárulnak az elvi meggondolások a mikrofilm publikáció készítésének útjából. A mikrofilm publikáció kérdéseivel foglalkozó bizottság jelentős figyelmet fordított a levéltári mikrofilmezés technikai vonatkozású kérdéseire is. Hosszú vita folyt arról, hogy melyik mikroforma legyen a publikáció megjelenési formája, a 35 mm-es filmszalag vagy pedig a 9X12 cm-es (esetleg más méretű) microfiche.

28 A bizottság holland tagja (J. Th. de Smidt) kutatási gyakorlatából szerzett tapasztalatokra hivatkozva lándzsát tört a microfiche használata mellett. Hallgatóival levéltári forrásanyagot dolgoz fel. Az iratokat microfiche-re vétette fel, s a pozitív microfiche-másolatokat kis egységekben felosztotta közöttük. Ez a megoldás a kutatást nagyon jól segítette. E konkrét eset kapcsán is bebizonyosodott, hogy a microfiche alkalmazása elsősorban kis terjedelmű anyag kapcsán előnyös olyan körülmények között, ahol a közgyűjtemény e célra épített felvevőgéppel van felszerelve, s a kutatók speciális olvasó készülékekkel rendelkeznek. Minthogy Hollandia a microfiche hazája, ezek a feltételek itt nyilván könnyebben adottak. Az is kétségtelen, hogy a könyvtári gyakorlatban a mikrokártyával együtt jól bevált.

29 Minthogy a nemzetközi levéltári gyakorlatban a levéltárak adottságainak jobban megfelelő, a nagyobb mennyiséget könnyebben tároló mikrofilmtekercs terjedt el, s minthogy a levéltárak a mikrofilmhez szükséges felszereléssel rendelkeznek vagy ilyeneket kívánnak beszerezni, eldöntöttnek vehető, hogy a levéltári gyakorlatban — s így a mikrofilm publikáció területén is — a mikrofilm máris általánosan elterjedt, a levéltárak szerte a világon mikrofilmes berendezéseket szereztek be, s a nemzetközi levéltári kapcsolatok fejlesztése érdekében is hasznos, ha ugyanazt a reprodukciós eszközt alkalmazza minden levéltár. Természetesen nem lehet korlátozni vagy eltiltani más mikroformák (microfiche, mikrokártya, microprint) alkalmazását sem. A bizottság a 35 mm-es mikrofilm tekercset ajánlotta általános használatra azzal a megjegyzéssel, hogy a levéltári gyakorlatban általában nem alkalmazott más mikroformák speciális esetekben jelenthetnek jobb megoldást. Szükségesnek látta a bizottság, hogy a levéltári mikrofilmezés legfontosabb alapismereteit egy rövid, tömör kézikönyvbe foglalja össze. A kézikönyv vázlatát a washingtoni, tervezetét pedig a budapesti ülésszakon vitatta meg a bizottság. A kézikönyv sokszorosításban megjelent és a madridi Nemzetközi 28 A microfiche filmlap, amelyen több sorban 8—80 felvétel foglal helyet. Könyvtári gyakorlatban kedvelt, mert néhány lapon egy kötet reprodukálható, s a lapok alakjuk és méretük miatt könnyen kezelhetők. A negatív eredetiről itt is készíthető pozitív másolat. (Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak. Levéltári Közlemények XXXIV. (1963) 181.) 29 A nemzetközi könyvpiacon már nem kapható könyvekről — a szerzői jogtól függően — microfiche-ket készít és pozitív másolatait forgalomba hozza az Inter Documentation Company AG (Zug, Svájc).