Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.

MIKROFILM PUBLIKÁCIÓ (Forráspublikáció mikrofilmen) A két világháború között a különböző országok levéltárainak életében megjelent a mikrofilm. A levéltárosok egy része fenntartásokkal fogadta a technika e vívmányának a levéltári szolgálatba történő bevonulását. Ma már viszont aligha akad levéltáros, aki tagadná a mikrofilm nélkülözhetetlenségét a levéltári feladatok ellátásában, s legfeljebb az alkalmazási területek egyik-másikával kapcsolatban vannak fenntartások. A néhány évtizedes fejlődés nemcsak technikai téren mutatkozott meg, vagyis a fejlődést nemcsak az egyszerű, amatőr életképek készítésére is alkalmas (kb. 2 méteres filmre felvételező) kameráktól kezdve a fél automata nagyteljesítményű felvevőgépeken át az automatikus folyamatos felvevőkig (Durchlaufkamera, rotary camera) megtett úttal lehet szemléltetni, hanem a mikrofilm levéltári alkalmazásának területe, illetőleg a különböző alkalmazási módok megítélése, s újabb és újabb kategóriák kialakítása is az állandó fejlődést bizonyítja. Ennek során a mikrofilm levéltári alkalmazásának területén az európai levéltárosok a legutóbbi években új kifejezéssel, új alkalmazási móddal ismerkedhettek meg, s ez az amerikai eredetű: mikrofilm publikáció (microfilm publication). Ahogy a levéltári munkának két nagy ága a levéltári anyag megőrzése és minél szélesebb kör számára történő hozzáférhetővé tétele, úgy a mikrofilm alkalmazása is két nagy csoportra osztható. Az egyik csoport esetében a levéltári anyag biztonságos őrzésének szempontjai a dominánsak, míg a második csoportba azok az alkalmazási módok sorolhatók, amelyeknél a jobb hozzáférhetés, a dokumentáció szempontjai az elsődlegesek. S ahogy a hagyományos levéltári munkánál sem lehet elválasztani egymástól az őrzés és a hozzáférhetővé tétel szempontjait, s nem lehet az egyiket a másik elé helyezni, úgy a mikrofilmek alkalmazási területei esetében sem lehet kizárólag őrzési vagy kizárólag dokumentációs céllal készített mikrofilmről beszélni, hisz akár az egyik szempont volt előtérben a film készítésénél, akár a másik, az elkészült film felhasználása körülmenyektől függően akár az egyik, akár a másik szempontból történhetik. A francia B. Gílle 1953-ban a mikrofilm levéltári alkalmazásának típusait vizsgálva a következő négy alkalmazási módot állapította meg. Az eredetit helyettesítő mikrofilmezés. (Le microfilmage de Substitution.) Ez esetben a filmezés azzal a céllal történik, hogy a filmre vétel után az eredeti levéltári anyag megsemmisíthető. így a filmezés tulajdonképpen a selejtezés segédeszköze, s raktári férőhely felszabadításában nyújt segítséget.