Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Bogdán István: Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII–XIX. században / 9–27. o.

Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII—

XIX. században 13 10°/o-os árengedményt ígért, 10 évi privilégium ellenében.

28 Ezzel azonban már csak azt érte el, hogy árverésre került a dolog, és az udvari kamara felhívására Trattneren kívül — aki már 12'^-os árengedményt ígért — Kollmünzer is benyújtotta Trattner árait közelítő ajánlatát, harmadiknak pedig befutott Purtscher János Pál rechbergi papírmalom tulajdonos ajánlata is. Ráadásul az utóbbi azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a hivatalok azonos nagyságú és minőségi kancelláriai és fogalmazati papírt használjanak, és Trattner árainál 20°/o-kal olcsóbbat ajánlott. Nem saját haszna érdekében teszi ezt — írja Purtscher —, hanem papírkészítő társai iránti emberszeretetből, akiknek megélhetési és adó alapjuk kizárólag csak a papírkészítés, míg Trattnernek más a főfoglalkozása, és e monopoltörekvésével tönkre teszi őket.

29 Ez utóbbi megjegyzése azonban süket fülekre talált. Az udvart nem érdekelte a papírkészítők sorsa, csak a kincstár haszna. Purtscher ajánlatát elvetették ugyan, de Kollmünzerrel, majd a bécsvárosi papírmalommal kezdtek tárgyalni.

30 Trattner és Kollmünzer ajánlatát mintaíveikkel egyetemben megküldték a magyar kormányszerveknek is hozzászólásra.

31 Végül mégis Trattner győzött — bár csak további árengedményekkel — és 1778-ban 3 évre szóló papírszállítási szerződést kötöttek vele azzal a feltétellel, hogy negyedévenként pontosan a hitelesített mintaívek szerinti minőségű papírokat szállítja, s ha a minőség ellen a legkisebb panasz adódik, a szerződést azonnal felbontják, és más szállítóhoz fordulnak.

32 Trattner monopoltörekvése ellen a helytartótanács emelte fel a szavát 1784ben, írván — természetesen Trattner papírján —, hogy van Magyarországon elég olyan papírmalom, melyik jóminőségű papírt készít. Ezektől kell a szükségletet beszerezni. Javasolta, hogy a magyar kamara intézkedjék ennek érdekében.

33 A kamara valóban ajánlatokat szerzett be a poprádi, a kassai, a murányi és a pécsi papírmalmoktól, papírfajtánként mintaívet, rizsma árat és a szállítható évi mennyiség adatait kérve be. A poprádi malom 3, a kassai 2, a murányi 9 és a pécsi 6 papírfajtára tett ajánlatot, valamennyien olcsóbbat az említett osztrák ajánlatoknál. A mintaívek íráspróbáinak tanúsága szerint a kamarában alaposan megvizsgálták a papírokat, de csak 31%-ukat találták megfelelőeknek. A megjegyzések többsége ilyen volt: „jó, de fekete; jó, de fehérebb lehetne; jó, csak átüt; fekete és kicsi; kicsi, durva" stb. A szállítható évi mennyiséget a malmok így adták meg: Poprád 250, Kassa 300, Murány 450, Pécs 600 rizsmát. A kamara ennek alapján megállapította egyrészt azt, hogy a papírok minősége nem megfelelő az udvari hivatalok számára, másrészt azt, hogy a magyar papírmalmok évi kapacitása kicsi, a hivatalok évi szükségletét nem is tudnák rendszeresen fedezni, s így a magyar papírmalmok termékét a magas udvari hivatalok nem használhatják.

34 Mégis használták, a vízjelek tanúsága szerint, korábban is, későbben is, különösen a vidéki hivatalok, melyek esetenként még a nyomtatványaikat is hazai nyomdásznál a közvetlenül hazai papírmalombóí 28 Uo. 1777:4358., OL, Helytartótanácsi levéltár — továbbiakban Htt. — Fasciculí Mensium 1777. ápr. 17. 2004. Skerlecz N. 61. 29 Kanc, A. g. 1777:5722. 30 Uo. 1777:4279, 5874. 31 Uo. és 1778:216, 1009, 1868. 32 Uo. 1778:4397. 33 Htt, Gremíale 1784. fons 39. p. 1—2. 34 Kam, Oeconomiea 1785. jan. 266.