Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Ember Győző: A levéltártörténet módszertanához / 155–176. o.

A levéltártörténet módszertanához 161 több a viszonylag új iratanyaga, annál erősebb az igazgatási intézmény jellege. Leggyengébb ez a jelleg az ún. történeti, vagy zárt levéltáraknál, amelyek új iratanyagot már nem gyűjtenek. De még ezek a levéltárak sem vesztik el teljesen igazgatási intézmény jellegüket. A levéltárak azonban nemcsak igazgatási intézmények. Sokszor hangoztatott megállapítás, hogy a levéltáraknak Janus-arcúk van. Arcuk egyik felével az igazgatás, másik felével a tudomány felé tekintenek, részben az igazgatást szolgálják, részben a tudományt művelik. Tudományos intézmény jellegük annál erősebb, minél kevesebb viszonylag új iratanyagot őriznek. Az ún. történeti, vagy zárt levéltárak tudományos intézmény jellege a legerősebb.. De még ezek a levéltárak sem tekinthetők teljesen tudományos intézményeknek. Ha a levéltárak tisztán tudományos intézmények lennének, beletartoznának az intézményeknek ama szűkebben értelmezett körébe, amelyből a hatóságok és hivatalok, valamint más egyéb szervek is ki vannak zárva. így azonban csak az intézményeknek a szó legtágabban értelmezett táborába sorolhatók. E táboron belül egyrészt az igazgatási, másrészt a tudományos intézmények családjaihoz tartoznak. A levéltáraknak és az irattáraknak intézmény jellege — közelebbről igazgatási és tudományos intézmény jellege — meghatározza a levéltártörténetnek mint levéltári és irattári intézmények történetének a módszerét. Egyrészt az intézménytörténet általános, másrészt az igazgatási és a tudományos intézmények történetének sajátos módszerét kell alkalmaznia. Az intézménytörténet általában foglalkozik az illető intézmény céljával és feladataival, szervezetével, meghatározza helyét iaz intézmények nagy táborában, viszonyát más intézményekhez. Vizsgálja a kérdéses intézmény működését, egyrészt abból a szempontból, hogy célját és feladatait tartalmilag miként valósítja meg, mit tud azokból elérni, másrészt atekintetben, hogy formailag miként működik. A tartalmi működés vizsgálata a történettudomány ama ágához kapcsolja az intézmény történetét, amely az intézmény működési területével foglalkozik. Egy jogszolgáltató intézmény története pl. a jogszolgáltatás történetéhez kapcsolódik, egy egészségügyié az egészségügy történetéhez stb. A formai működés, azaz az ügymenet vagy ügyvitel vizsgálata pedig minden intézmény esetében az ún. hivataltörténet módszere, szempontjai szerint történik. Az igazgatási intézmények történetének kutatása az ún. igazgatástörténet feladata. Az igazgatás sokféle területének megfelelően az igazgatási intézményeknek is számos válfaja van. (Közigazgatás, magánigazgatás, oktatásügyi, pénzügyi igazgatás stb.) Ebből következik, hogy az igazgatástörténetnek is> vannak egyrészt általános, másrészt sajátos szempontjai. Az igazgatástörténet általában lényegében azokkal a kérdésekkel foglalkozik, mint az általános intézménytörténet. A kérdéses igazgatási intézmény céljával és feladataival kapcsolatosan behatóbban vizsgálja az intézmény hatáskörét és területi illetékességét, dolgozóinak gazdasági és társadalmi helyzetét-