Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - KRÓNIKA - Lakatos Ernő: Romhányi Emil (1906–1968) / 150

KRÓNIKA ROMHÁNYI EMIL 1906—1968 A magyar levéltári dolgozók megrendülten vettek tudomást Romhányi Emil váratlan haláláról. A Pest megyei Levéltár személyében egyik legkiválóbb munkatársát vesztette el. Romhányi Emil 1906. március 7-én született Budapesten parasztszármazású szülőktől. Négy középiskola elvégzése után már tizenhat éves korában (1922. október 27-én) díjnoki alkalmazást nyert a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban. Ettől kezdve haláláig magánál a tárcánál vagy annak különböző intézményeinél teljesített szolgálatot. A hivatali ranglétrán fokozatosan emelkedve, irodafőtiszt, végül irodafőigazgató lett. Koholt vádak alapján 1950-ben rendelkezési állományba helyezték. A vádak alaptalan voltának beigazolódása után a VKM áthelyezte a Levéltárak Országos Központja állományába a segédhivatal vezetőjének. Később 1958-ban Levéltárunk munkatársa lett, itt az Üllői úti részleg felügyeletét és irányítását látta el munkás élete végéig. Romhányi Emil a régi miniszteriális irattáros gárdának kiemelkedő egyénisége volt, aki az eléggé nem méltányolt segédhivatali munkát a jó és szakszerű igazgatás szerves és lényeges alkotóelemének tekintette. A magyar irattárügy fejlesztésében elméleti és gyakorlati úton is közreműködött. Mint Magyary Zoltán professzor személyi titkára segédkezett „A magyar közigazgatás tükre" c. mű iratkezelési vonatkozású adatainak összegyűjtésében. Dr. Jánosy Dénes munkatársaként részfeladatokat végzett el a VKM-ben kísérletként bevezetett decimális rendszerű iratkezelés előmunkálataiban. Később a Mártonffy Károly professzor irányításával rendezett „Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam" titkáraként működött. A Felszabadulás után a VKM-ben megszervezte a minisztérium iratkezelését, az adminisztrátorok számára előadássorozatot tartott. A Gazdasági Főtanács kebelében a közigazgatási ügyintézés megreformálására alakult bizottságban nyolc hónapon át iratkezelési szakértőként működött mint a VKM kiküldöttje. Számtalan előadást tartott irattárosok, adminisztrátorok, segédhivatali tisztviselők számára. Széleskörű ismereteinek, szakmai tudásának elismerését jelentette, hogy 1949. jan. 24-én a jogi kar hallgatói'előtt „Az akta útja" c. előadásában számolt be az iratkezelés elvi és gyakorlati kérdéseiről. Szellemének frissességét bizonyítja, hogy átkerülve a Pest megyei Levéltárba aktívan tudott bekapcsolódni a tanácsi iratkezelés problematikájába eddigi gazdag tapasztalatait bőven kamatoztatva. Levéltárunk irattáros tanfolyamain számtalan előadást tartott, közvetlen, színes előadásmódja vonzotta hallgatóságát. Ettől kezdve sűrűn jelentek meg tanulmányai a Levéltári Szemlében, a legutolsó már halála után került közlésre „A magyar közigazgatási számrendszer iratkezelési hibái a községi ügyintézésben" címmel. — Tevékeny tagja volt a Selejtezési Bizottságnak. Megjelent és részben kéziratban levő tanulmányainak terjedelme megközelíti a 20 ívet. Levéltári munkáját dicsérik pontos és szakszerű leitárai, Levéltárunkban több ezer ifm. anyagot rendezett, közel 4000 ifm. anyagra felügyelt. A tárgyi rendezések egyik gyakorlati úttörője volt. Munkássága elismeréséül a Művelődésügyi Miniszter a „Szocialista Kultúráért" kitüntető jelvényt adományozta részére. Mint emberben a segítőkész kollegát, a korrekt és megbízható munkatársat tisztelhettük. Lelkiismeretessége, munkaszeretete példaképül állhat a mai generáció előtt. Emlékét sokáig fogjuk őrizni, munkásságát, szorgalmát tanulmányain kívül Üllői úti részlegünk példás rendje sokáig fogja hirdetni. \ Lakatos Ernő