Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - KRÓNIKA - Lakatos Ernő: Dr. Jánosi Ferenc (1916–1968) / 151

Krónika 151 DR. JÁNOSI FERENC 1916—1968 Jánosi Ferenc váratlan és korai halálával vívódó forradalmi korunk egyik érdekes egyénisége szállt sírba. Levéltárosi hivatásához életének egyik késői fordulópontján jutott el. Mindössze öt évet töltött el a Pest megyei Levéltárban, mégis jelentős alkotásokat hagyott hátra. Sárospatakon 1916. január 13-án született, ugyanitt végezte el a református teológiát, majd magyar—latin—görög szakból tanári oklevelet szerzett Debrecenben (1941), ugyanitt doktorált magyar irodalomból is. Egy éven át tanított a pataki gimnáziumban, néhány hónapig Vajdácskán lelkészként működött, majd 1943 májusától tábori lelkész-főhadnagy, 1944 márciusában szovjet hadifogságba esik, itt antifasiszta propagandamunkát végez, később mint rádiópropagandista a szovjet első vonalakban küzd. Egy ideig munkatársa volt a 2. Ukrán Frontparancsnokság Politikai Osztálya által kiadott „Magyar Űjság"-nak, később „Új Szó"-nak, majd 1945 februárjától hat éven át (1951 februárjáig) a Honvédelmi Minisztérium kulturális ne-r velőosztályának vezetője, később a Politikai Főcsoportfőnökség helyettes vezetője. Ezt követően 1951. február 1-től 1954. november 15-ig a népművelési miniszter első helyetteseként dolgozott (nem számítva a Minisztertanács Titkárságán kulturális titkárként eltöltött öt hónapnyi időt: 1953. február 16-tól július 15-ig). Újabb fordulat következett be életében, amikor 1954. november 17-től 1955. június 5-ig a Hazafias Népfront Országos Titkárságán főtitkári beosztásbari működött. Életpályájának következő állomása a Petőfi Irodalmi Múzeum, ennek főigazgatója volt 1955. június 6. és 1957. január 19. között. Az 1956. októberi eseményekkel kapcsolatban 1957. április 10-én letartóztatták és nyolc évi börtönbüntetésre ítélték. 1960. április 1-vel az Elnöki Tanács büntetésének hátralévő részét három évi próbaidőre felfüggesztette és szabadlábra helyezte. A XIII. Ker. Élelmiszerértékesítő Vállalatnál eltöltött három éve után ismét visszakerült eredeti élethivatásának, a magyar népművelésnek a terére. 1963. április 1-től haláláig a Pest megyei Levéltárban dolgozott, kezdetben levéltárosként, később levéltári csoportvezetőként. Ilyen változatos és eseménydús életpálya után, amely hazánk második világháború utáni történetériek minden fordulatát, sőt rezdüléseit is tükrözte, a Pest megyei Levéltárban — úgy érezte ő is, mi is — végülis révbe érkezett. Jánosi Ferenc mindvégig a népművelést tekintette életcéljának, intézményünkben pedig arra törekedett, hogy a levéltári munka sajátos eszközével szolgálja a magyar népművelést. A kibontakozó krónikaíró mozgalmat olyan eszköznek tartotta, amely népünk politikai tudatát képes lesz progresszív irányban fejleszteni. A helyi krónikaírásnak olyan jelentőséget tulajdonított, hogy a tudós alaposságával kidolgozta annak módszertanát. Elgondolásait az új igazgatási és gazdaságirányítási rendszer egészébe építette be, hangsúlyozta a demokratizmus szilárdítását és fejlesztését, a centralizáció szűkítését, elemezte a társadalmi hajtóerők kérdését. A krónikaírótól a történeti valóság iránti fogékonyságot, a tények tiszteletét és a szabad alkotó kedvet várta el. Honismereti programját „A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései" című tanulmányában foglalta össze, amely a Pest meggyei levéltári füzetek 1. számában jelent meg. Közvetlenül halála előtt készült el a Nógrád megyei Levéltár fondjainak jegyzéke c. kéziratos munkája is. Korai halála megakadályozta több tudományos tervnek megvalósításában, így „Nógrád megye parasztsága 1728-ban" c, művének, valamint a Tanácsköztársasági dokumentumok katalógusának az elkészítésében. Jánosi Ferenc a késői hivatású levéltárosok közé tartozott. 47 éves korában lépett levéltárosi pályára, néhány év alatt megszerette új hivatását, nem tagadta meg népművelő beállítottságát és arra törekedett, hogy a levéltári anyagot társadalmunk és a népművelés érdekében használja fel. Kitűnő érzékkel hasznosította életének régebbi tapasztalatait, s egész levéltári működésében, tanulmányaival és előadásainak hosszú sorozatával népszerűsítette a magyar levéltárügyet a főhivatású népművelők körében. Dr. Jánosi Ferencet tiszta humanizmusa, szerénysége, munkaszeretete és népművelő elhivatottsága sokáig emlékezetessé teszi a magyar levéltárosok között. Lakatos Ernő