Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - IRODALOM - Borsa Iván: T[heodore] R. Schellenberg: The management of archives. New York and London, 1965. / 141–146. o.

IRODALOM T[HEODOBE] R. SCHELLENBERG THE MANAGEMENT OF ARCHIVES New York and London 1965. XVI + 383 1. Első könyvében Schellenberg tulajdonképpen kézikönyvet akart az érdeklődők kezébe adni, amelyben részletes tájékoztatást kaphatnak az Észak-Amerikai Egyesült Államok levéltárügyében kialakult elvekről és alkalmazott módszerekről. (Modern Archives. Principles and Techniques. Melbourne 1956, Chicago 1956. — Ismertetését lásd Levéltári Közlemények 1964. évf, 3—20. 1.) Sch. e kötetben ausztráliai előadóútjának anyagát bocsátotta közre, s az első összefoglaló amerikai levéltári kézikönyv iránt világszerte megmutatkozó érdeklődést a számtalan ismertetésen kívül leginkább az mutatja, hogy spanyol (Havana 1958), német (München 1960) és héber (Tel Aviv 1964) nyelvre is lefordították. A kötetben egyaránt olvashatunk az iratképzés és iratkezelés kérdéseiről, a selejtezésről, az iratok levéltári rendezéséről és tagolásáról, a proveniencia és a ,respect des fonds' elvéről, a különböző segédletekről, a levéltári kiadványkészítésről, a reference-szolgálatról, a kutathatóságról, a tájékoztatásról, s a mikrofilmezésről, sőt a német kiadásban a magániratok kérdésével további fejezetek foglalkoznak. Sch. új könyvében teljes alapossággal mutatja be az amerikai levéltárak által őrzött anyag rendezésénél és a hozzájuk való segédletek készítésénél alkalmazott elveket és módszereket. Ennek során a legnagyobb teret •— természetszerűen — a szorosabb értelemben vett iratok (textual records) kapták, de külön fejezetek foglalkoznak a térképekkel és a képanyaggal. Nem vonta be viszont vizsgálatának körébe a mozgófilmeket, a légi felvételeket és mikrofilmeket (a hangfelvételek kérdését pedig nem is említi). Külön érdekessége a kötetnek, hogy a térképekkel és a képekkel foglalkozó utolsó két fejezet kivételével először portugál nyelven jelent meg (Arquivos Privados e Publicos: Arranjo e Descricäo. Rio de Janeiro 1963). Mint a szerző előszavából és a két kötetben több alkalommal kifejezésre juttatott álláspontjából kiderül, a mai amerikai levéltárügy szempontjából néhány kérdést igen lényegesnek tart. Ilyen a levéltári elvek és módszerek megfogalmazásánál a könyvtári módszerektől való elszakadás. A fiatal amerikai levéltárügy létrehozásában jelentős szerepet játszottak a könyvtárak és a könyvtárosok, s módszereik — különösen a magániratok vonatkozásában — igen erős nyomot hagytak a levéltári munkamódszerekben. A szerző e könyvtári behatások ellen való elvi harcot még mindig lényegesnek tartja mondván: a levéltári rendezés és segédletkészítés eltér a könyvtári osztályozástól és katalogizálástól. — Az az állásfoglalása, amely szerint a közületi iratanyag (public records) esetében alkalmazott elvek és módszerek némi módosítással alkalmazhatók a magániratok (private records) esetében is, szintén a könyvtárosi megoldásokkal helyezkedik szembe, mert a könyvtárosok által a magániratokkal kapcsolatban kialakított eljárások ellen kíván fellépni, s a közületi irattári eredetű anyag esetében alkalmazott elveket és módszereket kívánja itt is alkalmazni. — Figyelemre méltó a szerzőnek az az álláspontja is, hogy a levéltári elveket és módszereket rendszerezni, majd szabványosítani kell a köz- és magániratokra nézve egyaránt. Sch. könyve ket nagy részből áll. Az első rész az elvek és módszerek fejlődésével, a második pedig alkalmazásukkal foglalkozik. Az első rész egyszersmind az Egyesült Államok levéltárügyének a legutóbbi időkig terjedő történetébe is sajátos bepillantási lehetőséget nyújt. Az amerikai levéltárak történetében a könyvtárakon kívül jelentős szerep jutott a különböző társadalmi egyesületeknek, amelyek a múlt emlékeinek gyűjtése során tekintélyes menynyiségű levéltári anyagot is megmentettek. Az ilyen tevékenységet folytató társulatok száma 1905-ben 223 volt, s számuk 1957-re 1800 fölé emelkedett. Közülük kiemelkedik az 1884-ben alapított American Historical Association, amely 1895-ben külön bizottságot alakított a magániratok gyűjtésére. E társulatoknak az 1893. évi történeti világkongresszus kapcsán tartott ülésén