Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Brit diplomáciai iratok az 1921. évi húsvéti királypuccs történetéhez / 105–139. o.

120 Karsai Elek that the condition in Hungary seemed so unfavourable at this moment to a restoration that I found it difficult to credit to credit the report. Events have shown that I was wrong in drawing the conclusion that in these circumstances rhe attempt would nőt be made. It is curious that Mr. Lindley then, and Mr. Hohler now, have been given to understand that the ex-emperor's attempt was encouraged by the French government. I cannot see this could be fitted in with their general policy." Alatta a következő, feltehetően Curzontól származó megjegyzés: „That also is my reflection. I not think that Lord Harding should be asked by telegram if he is aware of any foundation for the report in question of which I am under the impression that I have seen confirmed from some other quarter." Oldalt jegyzet: Tel. drafted — and sent off April 1/21. Alatta (oldalt): Telegram to L

d- Harding Paris. No. 150 En clair by bay No distribution." Alatta: i,To be atteched to minuted copy of Vienna tel. No 84." Kivonat: Értesülése szerint Károly két napig Budapest közelében tartózkodott, hogy kipuhatolja a kormány álláspontját visszatérése kérdésében. Ennek nem tulajdonított volna nagy jelentőséget, ha már londoni tartózkodása idején nem kapott volna híreket Károly közeli visszatérési tervéről és ha nem lett volna komoly oka azt hinni, hogy Károly bátorítást kapott a francia miniszterelnöktől. „Akkor azt hittem, hogy az utolsó pillanatban le fogják beszélni." A bécsi olasz követ bizalmasan közölte vele, hogy kormánya — erkölcsi támogatáson kívül — nem igen tudna már segítséget nyújtani annak, ki fellép Károly ellen. Kételkedik abban is, hogy akár Csehszlovákia, akár Jugoszlávia képes lenne katonai akcióra. Nézete szerint Károly francia biztatás nélkül nem ment volna Magyarországra. Károly nyílt visszatérése komoly veszélyeket jelentene az osztrák belső helyzet alakulására és csak azt lehet remélni, hogy rá lehet venni olyan csendben térjen vissza Svájcba, ahogyan eljött onnan. Az első borítólapon levő jegyzetek (utasítások): (Megismételve Budapest) Cadogan: „Egy másolati példányt megküldtünk az elmúlt éjszaka az államtitkárnak (1921. márc. 31.)" CT: Cadogan március 30-i megjegyzése: „Csehszlovákia és Szerbia régense kijelentették, hogy a restauráció casus belli-t jelent. Mi csak azt remélhetjük, hogy Károlyt épségben ki lehet csempészni." Egy másik, március 30-i jegyzet utal az olasz—jugoszláv rapallói Habsburg-ellenes szerződésre: így Olaszország nem tűrhet egy magyarországi Habsburg-restaurációt. E. Crowe március 30-i jegyzetében elismeri, hogy Lindley legutóbbi londoni tartózkodása idején említést tett az exuralkodó puccstervéről, de ő annyira kedvezőtlennek ítélte a restauráció szempontjából a magyar helyzetet, hogy nem hitt a jelentésnek. Érdekesnek tartja, hogy Lindley és Hohler a francia biztatásról meg vannak győződve, de ő nem tudja megérteni, hogyan illeszthető ez bele általános politikájukba. С (Curzon) megjegyzi „hogy ez megegyezik az ő álláspontjával. Nem hiszi, hogy Lord Hardingot meg lehetne kérdezni, vájjon meg tudná-e erősíteni a szóbanforgó jelentést, ő ennek valóságáról meggyőződött más forrásból." Alatta: „A táviratot megfogalmazva — és elküldve 1921. ápr. 1-én." Oldalt jegyzet: „Távirat Lord Hardingnak Párizs. No. 150. Nyíltan, futárcsomagban (a „siffrirozni" jelzés át van húzva) Nem szétosztásra." Alatta: „Csatolandó a 84. sz. bécsi távirat fogalmazványmásolatához."