Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

90 Szűcs László eltakarodni az útból a Tisza-kormány,

4 a munkás-jogoknak legkonokabb ellensége és a magyar politika rálépett a demokrácia útjára, mint a következmények mutatják. Igaz, hogy kényszerfiségből lépett rá a kormány. Napról-napra ugyanis tapasztalhatjuk, hogy lényegében nem sokat változott Magyarország politikája. Dacára annak, hogy fél esztendeje, hogy a kormány uralomra jutott,

5 abból az egyetlen célból, ami neki kijelöltetett, hogy az általános választójogot megalkossa, egy pár újságközleményen és kommünikén kívül nem láttunk egyebet. Ebből azt kell következtetnünk, hogy a kormány taktikázik és bujkál, mindent előbb csinál, adót, drágaságot és csak azt az egyetlen feladatát nem teljesíti. Amikor ezt látjuk, akkor ennek a kongresszusnak meg kell mondania azt is a kormánynak, hogy nem vagyunk elragadtatva attól, amit a kormány cselekszik. T. Pártgyűlés! Az a véleményünk, meggyőződésünk — és ezt meg kell, hogy tudja és tanulja a magyar kormány —, hogy lehetetlen ebben az országban politikát csinálni, amíg a nép a jogaihoz nem jut. Mi tehát azt üzenjük a t. demokratikus kormánynak, hogy hagyjon fel a taktikázással és hagyjon fel a kulisszák mögötti paktálással, és dolgozzon alaposan és gyorsan, mert a jogaira szomjazó nép türelmetlen.] < Nincs az országban senki, aki garantálhatná, hogy ha a kormány továbbra is folytatja kisded játékait, hogy ha folytatja halasztó politikáját a választójog körül, nincs senki az országban, aki garantálhatná azt, hogy a munkásság még egy megmozdulása olyan méltóságteljes és higgadt lefolyású lesz, mint amilyen volt a mai! T. Pártgyűlés! Azt hiszem, hogy valamennyien egyetértenek velem abban, ha itt kijelentem, hogy a ma délelőtt tartott tömeggyűlés által elfogadott határozati javaslathoz,

8 a békeköveteléshez és az orosz testvérek üdvözléséhez a kongresszus egyhangúlag csatlakozik. A mai napirendünknek 2 tárgya van. Az első a drágaság kérdése, a második a gyülekezési és egyesülési jog kérdése. A drágaság olyan mérvű ebben az országban, hogy a leghiggadtabb temperamentumra van szüksége az embernek és minden erejét össze kell, hogy szedje, hogy uralkodni tudjon magán. Pedig a drágaság oly természetellenes ebben az országban, hogy végre meg kell mondanunk, hogy a kormány a háború kitörése óta nemcsak hogy nem tett semmit a tessék-lássék intézkedéseken kívül, a drágaság ellen, hanem egyenesen még azt az első perctől kezdve elősegítette. Az első naptól kezdve ennek az országnak ki nem mondott, de gyakorolt gazdasági politikája az volt, hogy itt az alkalom, amikor a gentryt talpra lehet állítani, amikor a falut mentesíteni lehet az adósságoktól, amikor a falut a városi munkásság és polgárság fölé lehet emelni. Itt az alkalom, amikor a földbirtokosok politikai uralmát hihetetlen gazdasági erővel lehet a további időkre megalapozni. A napirend előadójának feladata, hogy a kérdésről bővebben beszéljen. Csak még azt akarom megállapítani, hogy szégyen és pedig az ország politikusainak a szégyene, hogy még ma is, amikor a munkásság esztendőkön keresztül és ennek az országnak minden dolgozó polgára esztendőkön keresztül bebizonyította, hogy milyen hihetetlen nagyfokú érettségre tett szert, amikor minden dolgozó munkás és polgár hihetetlen nagy áldozatokat hozott, akkor még mindig napirendre kell tűzni az egyesülési és gyülekezési jog kérdését. Szégyene az országnak, hogy még ma ís, amikor gyűlésezünk, kongresszust tartunk, rendőri assistentia mellett kell tartani. Szégyene az országnak, hogy amikor felnőtt, józan emberek egyesületet alakítanak, azt attól teszik függővé, hogy a belügyminiszter jóváhagyja-e az alapszabályokat. Szégyene, hogy ha gyűlést akarunk tartani, akkor a szolgabírótól és a rendőrségtől függ, hogy megengedi-e? Mindezek tűrhetetlen állapotok! Mindezeknek a tűrhetetlen állapotoknak szólt a mai tüntetés és szól a rendkívüli kongresszus. Ebből a kongresszusból meg kell tudnia a kormánynak, hogy Budapest és Magyarország dolgozó népe megelégelte a háborút, a rabszolgaságot és a nyomorúságot. Magyarország népének egy új szentháromsága van: A béke! A jog! A kenyér! Ezek után üdvözlöm a megjelenteket, köszönöm a bizalmat és a tanácskozást megnyitom^ 4 1917. május 23-án — a vérvörös csütörtök ötödik évfordulóján, mint a szocialista sajtó kommentálta — mondott le Tisza István a miniszterelnökségről. 5 Esterházy Móric gróf, majd Wekerle Sándor elnöklete alatt alakult koalíciós kormányok féléves uralmáról van szó. 6 Az Iparcsarnoknál tartott tömeggyfilés határozatát lásd: Népszava 1918. november 27. A munkások napja. Idézi: A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 1917 november — 1919 március c. (5) kötet (Szikra 1956), 27—28. old.