Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete. 1917. november 25 91 Landler Jenő: T. Pártgyűlés! Az idő rövid, kérem, hogy fogadják el azt az indítványomat, hogy a 2 előadó egymás után terjesszék elő indítványaikat (sic!) és a hozzászólók is együttesen szólaljanak fel. (Helyeslés.) [Elnök kijelenti, hogy az indítványt elfogadták. Miákits Ferenc előadó: A szociáldemokrata munkásság, a dolgozó nép képviseletében jöttünk össze, hogy egy olyan kérdéssel foglalkozzunk, és foglaljunk állást, most olyan kérdésben, mely úgyszólván mindennél jobban érinti a dolgozó munkásságot. Ez a kérdés a nép élelmezésének kérdése. Félreértések elkerülése végett ki kell jelentenem, hogy ezzel a kérdéssel mi itt nem akadémikus vitával, vagy közgazdasági, vagy közegészségügyi politikával akarunk foglalkozni, (sic!), mert közélelmezés kérdése Magyarországon tulajdonképpen nincs is, van e helyett közkopíalás kérdése. Erre kell válaszolni úgy, hogy mindenütt meghallják és megtudják, hogy nem akarjuk ezt az állapotot tovább tűrni, hogy Magyarország népét egyszerűen koplalásra kényszerítsék. (Ezután a feljegyzésben a napirendhez tartozó kérdések részletes ismertetése következik; összeállítások a munkások helyzetének romlásáról, a különböző fogyasztási cikkek árának rohamos emelkedéséről, másrészt az egyes nagy iparvállalatok profitjának hatalmas mérvű növekedéséről. Figyelemreméltó része a fejtegetésnek az, amely a szociáldemokrata kézben levő Általános Fogyasztási Szövetkezetet, mint a közellátási zavarok leküzdésének lehetséges eszközét ajánlja az értekezlet figyelmébe. Egy ilyens szerű megoldás jelentős hasznot jelentett volna a Szociáldemokrata Pártnak és a vezetők egy részének is.) Hát t. e., elmondottam azt mindjárt előadásom kezdetén, hogy itt közgazdasági előadást tartani nem szükséges. 1917-ben valamikor június 22-én a párt és a szaktanács tartott egy értekezletet, amelyen szakszerűen megindokolva felsorolták azon eszközöket és módokat, amelyekkel, ha a kormány akarta volna, megjavíthatta volna a közellátást.

7 Nem akarom megismételni, hogy mert nincs vagyon stb. stb. azért vannak ilyen borzalmas állapotok itten. Mi csak meg kell, hogy állapítsuk azt, hogy sem a munkapárti kormány, de még a mostani kormány sem tette meg kötelességét a néppel szemben. Meg kell, hogy állapítsuk azt is, hogy a nép már nem tudja és nem akarja tűrni a ráerőszakolt gonoszságokat. Kénytelenek vagyunk innen utoljára figyelmeztetni mindenkit, tegyék jóvá bűneiket, tegyék jóvá hibáikat, amelyeket a nép ellen elkövettek. A nép, a dolgozó néposztály lelkében a keserűség már annyira felszaporodott, hogyha az ki fog belőle törni, akkor kíméletlenül el fog söpörni mindent, hogy megbosszulja magát azokon, akik ezeket a borzalmas testi és lelki gyötrelmeket, szenvedéseket rázúdították. Nem a mi feladatunk, hogy itt újból módokat ajánljunk a kormánynak, vagy bárkinek, hogy hogyan és miképpen segítsen. Mi már ezt megtettük, akartunk is odaállni, hogy résztvegyünk a segítségben. Nem fogadták el: nem a mi hibánk. Mi itt ki kell, hogy jelentsük azt, hogy mi már nem ajánlunk, hanem követelünk. Követeljük az élethez való jogunkat. Nem vagyunk hajlandók tovább éhesen, rongyosan, fázva, sötétben nyomorogni (zajos taps). Figyelmeztetjük tehát a kormányt, a hatóságot és mindenkit, míg nem késő. Még nem késő az idő, addig gondolják meg a dolgot, szálljanak magukba, tegyék jóvá hibájukat a 12. órában, mert aztán már késő lesz. Ezt innen, erről a helyről izenjük meg azoknak, akiknek szól. Ha meghallják jó, ha nem hallják meg, akkor fogunk másképpen, oroszul is beszélni. (Hosszantartó zajos tapsvihar.) Kérem a kongresszust, hogy fogadja el a határozati javaslatot.] , HATÁROZATI JAVASLAT. A közélelmezés és közellátás kérdéséhez. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1917. év november 25-én Budapesten megtartott rendkívüli kongresszuson megállapítja, hogy a háborús közélelmezés rendszeres szervezése érdekében a kormány a köteles intézkedéseket nem tette meg. Ebből kifolyólag a munkásság széles rétegeiben oly nagyfokú elégületlenség nyilvánul meg, amely napról-napra fenyegetőbbé válik. 7 1917. július 22-én reggel 9-kor a Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács a régi képviselőház tanácstermében tárgyalta meg azokat a megélhetési viszonyokat érintő kérdéseket, melyeket mint követeléseket már a háború elején a Tisza-kormány elé terjesztettek. Az értekezlet jegyzőkönyvének szövegét és az elfogadott, 14 pontból álló, az árdrágítás elleni intézkedéseket követelő határozatot a Népszava 1917. évi július 24-i száma közölte.