Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete. 1917. november 25 89 JELENTÉS a magyarországi Szociáldemokrata Párt által 1917. november hó 25-én du. 3 órakor VIII-, Főherceg Sándor utca 8. sz. a. tartott rendkívüli kongresszusáról: Farkas István az egybehívok nevében üdvözli a megjelenteket és ajánlja, hogy válaszszák meg elnököknek Peidl Gyulát, Garbai Sándort, Kovács Józsefet, Bau Lászlót (Szombathely), Révész Mihályt; Jegyzőkké Dincser Istvánt, Grossmann Zsigmondot (Miskolc); igazolóbizottságba Savol Istvánt, Csapó Sándort, Verner Jenőt, Petkovits Sándort (Versec) és Schneff Józsefet (Nagykanizsa). (Helyeslés.) Kéri a megválasztott tisztviselőket, hogy helyeiket foglalják el. Peidl Gyula elnök: T. Pártgyűlés! <Amikor 40 hónapos vérgőzös háború után először van alkalma a pártnak nyilvános tanácskozásra összeülni, akkor> kell, hogy az első szavunk a békéé legyen. A ma délelőtti tüntető gyűlés

1 kifejezésre juttatja Budapest politikailag szervezett munkásságának törhetetlen akaratát: Elég volt a vérontásból! Békét akarunk! Csatlakozunk eszmeileg orosz testvéreink által felajánlott fegyverszünethez és béketárgyalási javaslathoz és azt követeljük az ország és a Monarchia hivatalos vezetőitől, hogy a nekik felajánlott békejobbot fogadják el, mert Magyarország dolgozó népe nem tűrheti tovább a szükségtelen és céltalan vérontást. <T. Pártgyűlés! Ez a felfogásunk nem új. Nem abból eredt, amit a 40 hónap alatt tapasztaltunk. Nemcsak azért követeljük a békét, mert meguntuk a 40 hónap alatt a vérontást hanem azt követeljük mindig — követeltük 40 hónap előtt is —, mert tudatában vagyunk annak, hogy a háborút nem a dolgozó nép és nem annak érdekében csinálják. Tudtuk és tudjuk és hirdettük meggyőződéssel, hogy a háború minden ország kapitalistáinak a műve, rablás a célja és a dolgozó nép feláldozása az eszköze. Sajnos, a háborút megelőzőleg hiába hirdettük ezt. Sokan voltak, akik ezt nem hitték, akik tudatlanok voltak, akik — sötétségben tévelyegtek és nem jutott el szívükhöz a mi meggyőző szavunk. És ezt a tudatlanságot, ezt a sötétségben tévelygést hathatósan előmozdították a titkos diplomácia és az uszító sajtó. Belevitték nemcsak nálunk, hanem Európa többi országaiban is a tudatlan nép köztudatába a népgyűlöletet. Nálunk az volt a jelszó a háború előtt, hogy „Le a kutya Szerbiával!" — Németországban: „Gott strafe England!" — Franciaországban: „Le a barbár bochokkaí!" Ezt a háborút szerintük senki sem okozta, mert minden országban azt mondták, hogy a másik fél a támadó, mi csak védekezünk. Hát igaz lehet-e ez? Csak annyira igaz, hogy minden országban azonos eszközökkel bolondították a tömegeket. Minden országban a kapitalisták és az imperialisták gondoskodtak arról, hogy a bolondítás sikerüljön. Ugyanakkor> a munkássajtót elhallgattatták. A munkások gyülekezési és szólási szabadságát megfojtották ^úgy, hogy csak egy dolog szabad, az uszítás. A felvilágosítás munkája elhallgatott.> Csak amikor ez év tavaszán virradni kezdett keleten <és az orosz elvtársak megmutatták, hogy mire képesek, hogy mire képes a népakarat, amikor elkergették a mindenkor istentől eredőnek és örökéletűnek hirdetett cárizmust, ennek a nyomán terjedt el a világosság tudata. Ekkor tűnt ki, hogy nem muszáj mindennek úgy lenni, ahogy van, hogyha a nép tömegei összefognak, gyülekeznek és mint egy nagy egységes erő tör ki, akkor van mód arra, hogy minden uszítás és az uszító sajtó és minden kapitalista és imperialista törekvés ellenére is meg lehet szerezni a szabadságot és azzal együtt a békét is. Erre> május 1-én és 2-án adta meg a magyar proletariátus a választ.

2 [Ez a válasz úgy szólt, hogy „veletek érzünk!". „Ugyanazok a törekvéseink, mint a tietek! Mi is szabadságot és békét akarunk!" Ezután t. Pártgyűlés, elkövetkezett június 8-ika,

3 amikor nemcsak a munkásság, hanem a főváros polgársága is a választójogért és a békéért összetömörült, akkor végre kénytelen volt 1 1917. november 25-én délelőtt a budapesti munkások tüntettek a békéért és az orosz forradalom mellett az Iparcsarnoknál. 2 1917. május 1-én az orosz februári forradalom mellett tüntetettt a budapesti munkásság; május 2-án 11-kor egy órás általános sztrájk volt a budapesti és budapest-környéki üzemekben, a munkások az általános titkos választójogot követelő memorandumot adtak át üzemük igazgatójának azzal, hogy ezt terjesszék a kormányhoz. 3 1917. június 8-án délután 4-kor Budapest szociáldemokrata munkássága a demokratikus polgári pártokkal közösen rendezett tüntetést a központi városházán, az általános választójog érdekében.