Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Kávássy Sándor: Földosztó szervek és működésük Somogyban 1919-ben / 69–85. o.

FÖLDOSZTÓ SZERVEK ÉS MŰKÖDÉSÜK SOMOGYBAN 1919-BEN Jóllehet a Búza-féle földreformról mind az összefoglaló munkák, mind pedig a résztanulmányok sok szót ejtenek, és a történelmi irodalom a reform egészéről már értékítéletet is alakított ki, annak beható vizsgálata, hogy az 1919. évi XVIIL néptörvény alapján milyen hivatali szervezet jött létre, és hogy ez a szervezet hogyan és miként működött, és működése végül is milyen eredményekre vezetett, eleddig nem történt meg. A jelen közlemény e nem kevésbé érdekes kérdés vizsgálatához kíván szerény adalékot nyújtani a Tanácsköztársaság idején élenjáró szerepet betöltő Somogy történetéből. Ahhoz, hogy pontos képet alkothassunk azokról a szervekről, amelyek Somogyban 1919-ben a birtokreform végrehajtásán munkálkodtak, és végül a kiosztandó föld egy csekély részét a szegényparasztság kezére juttatták, előbb arról az apparátusról kell képünk legyen, amit a kormányzat a reform egészének lebonyolítására létrehozott és működtetni kívánt. „A földmívelő nép földhöz juttatásáról" alkotott 1919. évi XVIIL néptörvény a „birtokreform ügyeinek intézésé"-t, mint legfőbb fórumra, az Országos Birtokrendező Tanácsra bízta. A tanács elnöki tisztét a földművelésügyi és a népgazdasági miniszterre, az alelnöki tisztségeket pedig a két minisztérium államtitkáraira ruházta. Tagjai közül 18 kinevezésének jogát a minisztertanácsnak tartotta fenn, 18 tagsági hely betöltését pedig három évre szóló megbízással választás útján írta elő, oly módon, hogy hatot az országgyűlés, hatot az Országos Gazdasági Kamara, hatot pedig az Országos Gazdasági Munkáskamara delegál, illetőleg, míg az országgyűlés összeül és a nevezett szervek megalakulnak, ideiglenesen ezeket is a minisztertanács nevezi ki. Ezeken kívül egy-egy tag kinevezésének jogát az ország területén megalakuló nemzeti autonómiák miniszterei számára tartotta fenn. A tanács alkalmazottainak kinevezési jogát a földművelésügyi és a népgazdasági miniszter kezébe helyezte.

1 A tanács hatáskörébe a törvény elsősorban is a birtokfelosztások rendjének meghatározását utalta. A tanács feladatává tette, hogy az igényjogosultakról és a kisajátítandó ingatlanokról készített összeírások alapján kijelölje azokat a községeket vagy több községből alakítandó felosztási körzeteket, amelyekben a kisajátítási és felosztási munkálatokat meg kell indítani. A tanács hatáskörébe rendelte továbbá a birtokrendező bizottságok kiküldését, a kisajátítások jóváha1 Az 1919. évi XVIIL néptörvény. Belügyi Közlöny, 1919. március 2. 392—393. 1.