Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Kávássy Sándor: Földosztó szervek és működésük Somogyban 1919-ben / 69–85. o.

70 Kávássy Sándor gyását és elrendelését, a felosztási tervek feletti döntést, és végül a földosztással kapcsolatos valamennyi fontosabb, vitás ügy eligazítását.

2 A birtokreform végrehajtására létrehívandó másik fontos intézmény a birtokrendező bizottságok intézménye volt. A bizottságoknak a törvény szerint három tagból, éspedig egy jogi, egy gazdasági és egy földmérői képzettségű tagból kellett állaniok. Hatáskörükbe az összeírások helyesbítését, pótlását, az újonnan jelentkezők felvételét és a helyi birtokrendező választmány megalakítását és támogatását utalta.

3 Harmadik fontos intézménynek a törvény a birtokrendező választmányokat szánta. Megalakításukat — mint utaltunk rá — a birtokrendező bizottságok feladatává tette. Tagságuk összeállítását választás útján rendelte. A tagok felének választását titkos szavazással az igényjogosultakra bízta, úgy, hogy általában minden húsz igénylő egy tagot választhasson, de a tagok összlétszáma ne haladja meg a 24-et. A tagság másik felének megválasztását a községi gazdasági kamarák választmányának, illetőleg, ezek megalakulása előtt, a községi képviselőtestületeknek, városokban a tanácsoknak kezébe helyezte. A választmányok feladatául a kisajátítandó birtokok kijelölését, a kisajátítással kapcsolatos kérdések megtárgyalását (pl. a föld árában való megállapodást), a kisajátítandó ingatlanok felosztása felőli döntést, illetőleg az említettekkel kapcsolatos javaslatok elkészítését írta elő.

4 Amikor a törvény kihirdetése az Országos Törvénytárban 1919. február 16-án megtörtént, a fent vázolt apparátus szervezése már folyamatban volt. A Földművelésügyi Minisztérium már hetek, sőt hónapok óta szervezte a jogi és a gazdasági szakembereket. 1919. január 21-én a műegyetemen dr. Fasching Antal műegyetemi tanár, pénzügyminiszteri tanácsos vezetésével 10 napos tanfolyam kezdődött a reformot végrehajtó mérnökök számára.

3 Február 15-én, a törvény kihirdetését megelőző napon már a végrehajtásra nézve is komoly megállapodások születtek. Döntést hoztak arról, hogy az Országos Birtokrendező Tanács három főosztályból: 1. a műszaki, 2. a gazdasági és 3. a jogi és pénzügyi főosztályból állni. Ugyanekkor elhatározták, hogy a fővárosban székelő 22. sz. Állami Földmérési Felügyelőséget a Földosztás és Birtokrendezés Ellenőrzésének Központi Hivatalává alakítják, és megállapították a végrehajtásba bevont többi felügyelőség területi illetékességét is. Somogy Komárom, Győr és Mosón megyékkel a Győrött székelő 18. sz. Állami Földmérési Felügyelőség illetékességi körébe került.

6 Így a törvényben meghatározott szervek létrehozása azonnal kezdetét is vette. Mindjárt február 16-a után felállították az első birtokrendező bizottságokat. Február 19-i leiratában Búza Barna már arról értesíthette a megyék kormánybiztosait és az alispánokat, hogy az „1919. évi XVIII. néptörvény 25 §-a alapján szervezett birtokrendező bizottságok" „a termelés folytonosságának biz2 Uo. 393; 398; 400; 404. 1. 3 Uo. 393. 1. 4 Uo. 394; 395; 398; 400; 404. 1. 5 Földosztó mérnökök tanfolyama. Népszava, 1919. január 23. 9 Rétbfalvy Jenő: A Buza-féle földbirtokreform. Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban: PTIA) TAGYOB II/l.