Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

58 Veres Miklós enquéte-bizottság jelentése alapján, 1873-ban törvényjavaslatot is kidolgozott, amit alapos indokolás kíséretében az országgyűlés elé kívánt terjeszteni. A javaslat az összevont levéltár személyzetét összesen 21 (18 tiszti és 3 szolgai beosztású) főre tervezte.

123 A javaslatból azonban nem lett törvény, mivel az még a minisztertanácsig sem jutott el. így a levéltár szervezése a már fentebb ismertetett országgyűlési és minisztertanácsi határozatok alapján folyt tovább. A szervezés 1874 elején már a befejezéshez közeledett, de az újjászervezett intézmény felállítását Török János, a régi országos levéltár utolsó főlevéltárnoka már nem érte meg. Február 9-én elhunyt, s így Szapáry belügyminiszter átmenetileg Raaperger Lipótot, a kancelláriai levéltár igazgatóját bízta meg az országos és nádori levéltárak kezelésével.

124 Szapáry a levéltár átadására titkárát, Márkus Sándort küldte ki, aki az ottani helyzetről tájékozódva megállapította, hogy a levéltár egyáltalában nincs átadható állapotban. Török János főlevéltárnok működése alatt ugyanis súlyos mulasztások történtek. 1870. július 28-ától Török sem iktatókönyvet nem vezetett, sem mutatókönyvet nem készített. Az ez idő alatt újonnan beérkezett levéltári anyagról leltár, valamint a kikölcsönzött iratokról semmiféle nyilvántartás nem készült. További súlyos mulasztása volt Töröknek, hogy az időközben visszaérkezett iratokat nem reponálta, hanem minden rendszer nélkül, kisebb-nagyobb csomagokban tárolta.

125 E hiányok pótlásával, s a levéltár átadható állapotba tételével a belügyminiszter ugyancsak Raapergert bízta meg, aki a kancelláriai levéltárak hazaszállítása óta már Budán tartózkodott. 1874-re tehát — mint fentebb láttuk — az újjáalakított országos levéltár szervezeti keretébe tartozó levéltárak hazaszállítása megtörtént, s azok számára — úgy-ahogy — helyiségekről is gondoskodtak. Hátra volt még a nem kisebb jelentőségű probléma, az új levéltár elegendő és megfelelő személyzettel való ellátása. Az országgyűlés e téren igen szűkkeblűén járt el. A minisztertanács — az enquéte bizottság jelentése alapján — javasolta az országgyűlésnek egy főigazgatói állás rendszeresítését, s azt az 1873. évi költségvetésbe fel is vették. Minthogy azonban a bizottság javaslatát 1873. február 10-ig nem terjesztették a képviselőház elé, az a főigazgatói állást a költségvetésből törölte, s a levéltár kezelési költségeire csupán 17 000 forintot szavazott meg. A főigazgatói állást ugyancsak kihagyták az 1874. évi költségvetésből is, a képviselőház 1873. június 21-i ülésén, de ekkor a külföldi levéltárak berendezésének tanulmányozására 3000 forintot megszavaztak.

126 Mivel az országgyűlés által megszavazott évi 17 000 forintnyi összegből kellett a vezetői állás finanszírozását is megoldani, megfelelő létszámú beosztott dolgozó alkalmazására ez az összeg még kevésbé volt elegendő. Az egyesítés előtt, pl. 1872-ben a levéltári feladatokat 40 főnyi (33 tiszti és 7 kisegítői állományú) személyzet látta el. A levéltárak összevonásával a belügyminiszter ezt a létszámot a felére (18 tiszt, 3 kisegítő) kívánta csökkenteni, ami az előbbihez képest jelentős „megtakarítást" eredményezett volna. A megalakulás időpontjára azonban ez ,a létszám — az enquéte-bizottság javaslatát megközelít123 K 148. BM. Ein. 1874. IL a. tétel, 3088. alapszám. 12í N 112. Off. AR. No 1181. 125 Uo. N° 1183. 126 K 148. BM. Ein. 1874. II. a. tétel, 3088. alapszám.