Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

Az Archívum Regni története 1765—1874 59 ve — még tovább csökkent, s így az újjászervezett levéltár 1875-ben csupán 13 (10 tiszti és 3 kisegítői állományú) alkalmazottal kezdte meg működését. Az újjászervezett Országos Levéltár élére dr. Pauler Gyula köz- és váítóügyvéd került, akit a belügyminiszter előterjesztésére az uralkodó 1874. október 14-én országos levéltárnokká nevezett ki.

127 A kinevezéssel a teljes egyesítés ugyan még nem fejeződött be, de a belügyminiszter az újjáalakult intézmény szervezeti keretébe bevonandó levéltárakat 1874. október 24-én Pauler felügyelete alá helyezte. Amint a fentiekből látjuk, a centralizált levéltár létrehozásának eszmei feltételei már 1848-ra kialakultak, de a gyakorlati megvalósítást a szabadságharc bukása megakadályozta. A maga módján az Önkényuralmi rendszer is kísérletezett bizonyos centralizációval, de annak megvalósítása nem a magyar tudomány, hanem elsősorban az osztrák rendszerű igazgatási és jogszolgáltatási szervek ügyviteli érdekeit szolgálta volna. Végül hosszas huzavona után a dualista rendszernek sikerült az összpontosított levéltárat létrehoznia, melynek elsődleges rendeltetése már nem a jogbiztosító szerep betöltése, hanem a történettudomány szolgálata lett. A jelen tanulmányban közölt táblázatok alapján megállapíthatjuk, hogy a 18. század második felében a levéltár szerkezetileg másképp tagolódott, mint ahogy az később kialakult és jelenleg is van. Azonnal szembetűnik, hogy a levéltár három alkotórésze közül első helyen mindig az archivum regni szerepelt, ma pedig a nádori és az országbírói levéltár mögött — az utolsó helyen áll. A szűkebb értelemben vett archivum regni (az ország levéltára) struktúráját a 18. században logikus sorrendben, fondók, ill. fondcsoportok szerint alakították ki, utóbbiakat a rokonjellegű fondokból. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a több ladulát megtöltő fondók és fondcsoportok iratait vízszintesen haladva, egymás melletti rekeszekben helyezték el. A ladulák betűrendje viszont nem így, hanem oszloponként felülről lefelé függőlegesen haladt. Ennek az lett a következménye, hogy a fondók több esetben a betűrend szerint egymástól távoleső ladulákba kerültek. (így pl. az Acta instaurationis Archivi Regni c. fondot az A. és F., a Diplomata regum Hungáriáé c. fondot pedig a B. és G. jelzetű ladulákban helyezték el.) 127 Uo. A jegyzetekben az alábbi rövidítéseket alkalmaztuk: Acta gen. Országos Levéltár, Magyar kancelláriai levéltár, Acta generalia. Arch. pal. Országos Levéltár, Regnicolaris levéltár, Archívum palatinale. BM. Ált. Országos Levéltár, Belügyminisztériumi levéltár, Általános iratok. BM. Ein. Országos Levéltár, Belügyminisztériumi levéltár, Elnöki iratok. El. act. Országos Levéltár, Regnicolaris levéltár, Archivum regní: Elenchi actorum. LK Levéltári Közlemények. Off. AR. Országos Levéltár, Regnicolaris levéltár, Archivum regni: Officium Archivi Regni. Őrig. i-ef. Országos Levéltár, Magyar kancelláriai levéltár, Originales referadae. Prot. inst. AR univ. Országos Levéltár, Regnicolaris levéltár, Archivum regni: Protocollum instaurationis Archivi Regní universalis.