Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

Az Archívum Regni története 1765—1874 49 ennek megfelelően 1849. február 14-én arra utasította a levéltári hivatalt, hogy a tisztviselők a Windischgrätz által meghatározott esküminta szerint esküdjenek fel. Kovachich válaszában azt jelentette, hogy az eskü letételének részéről nincs akadálya, de annak semmi indokát nem látja, mivel a magyar kormányra sem ő, sem pedig a levéltári írnok nem esküdött fel, s így az előbbi, vagyis az uralkodóra letett esküt tekinti érvényesnek.

88 Kovachich aulikus magatartását rövidesen tettel is bebizonyította. Hivatali posztját elhagyva, a győzelmesen előnyomuló honvédsereg elől Bécsbe menekült, s így a levéltár teljesen személyzet nélkül maradt, mivel Maros György allevéltárnok még február 19-én meghalt.

89 Az osztrák önkényuralom győzelme után a levéltár Havas József cs. kir biztos felügyelete alá került, aki erről 1849 augusztusában értesítette a levéltári hivatalt.

80 Kovachich helyett — aki ekkor még mindig Bécsben volt — Stoff er József volt nádori irodaigazgató jelentette Havasnak, hogy a levéltár kulcsait, az arra való ideiglenes felügyelet végett neki adták át.

91 Jelentésében arra is kitért, hogy a háborús események alatt a levéltár külső ajtaját feltörték és az előszobában levő tervrajzokat, amelyek a Pesten építendő országházra vonatkoztak, széttépték, de a tulajdonképpeni levéltár kettős ajtaját nem tudták kinyitni.

82 így a levéltár többi anyaga teljes épségben megmaradt. Havas cs. kir. biztos a levéltárban „tisztogatni" is akart, bár erre itt — mint láttuk — semmi szükség nem volt. Elrendelte ugyanis, hogy a levéltárban 1848. március 15-e előtt és azt követően alkalmazott egyének névsorát küldjék be hozzá. Stoffer ezt az utasítást is teljesítette.

83 A levéltár felügyeleti hatósága október végén újból megváltozott, s közben már Kovachich is visszaérkezett Bécsből. Az ideiglenes polgári közigazgatást a Geringer cs. kir. biztos által felállított „királyi közalapítványi ideiglenes bizottmány" váltotta fel, melynek Szabó Károly, a feloszlatott helytartótanács alapítványi ügyosztályának egykori tanácsosa volt az elnöke.

94 Az önkéntes emigrációból visszatért Kovachichnak a levéltári teendők ellátására eleinte vajmi kevés ideje maradt. Szolgálataira ugyanis a bécsi udvar ekkor is igényt tartott, aminek Kovachich készséggel eleget tett, mivel — mint láttuk — már elmenekülésével eljegyezte magát az önkényuralommal. így az osztrák Kriegsgericht felszólítására 1849. december 10-től 1850. július 26-ig tevékeny részt vállalt a tisztogató bizottság (Purifications-Commission) „munkájában", ahol a polgári hivatalnokok felett, mint szavazati joggal rendelkező ülnök ítélkezett. E bizottság üléseit és a kihallgatásokat naponta tartotta, melyeken Kovachich megszakítás nélkül részt vett,

95 így a levéltárban levő munkákkal alig foglalkozhatott. Ez annál súlyosabban érintette a levéltárügyet, minthogy rajta kívül ekkor a levéltárnak más alkalmazottja nem volt. Kovachich azonban, aki egyébként kitűnő levéltárnok volt, amennyire ideje engedte, úgyahogy a levéltári feladatokat is igyekezett ellátni. Ha Kovachich tevékenységét tárgyilagosan akarjuk megítélni, le kell szö88 N 112. Off. AR. Ne 853. 89 Uo. Na 854. 90 Uo. Ne 858. 91 Uo. 98 Uo. Ne 857. 93 Uo. 94 Uo. Ne 861. 95 Uo. Ne 881. 4 Levéltári Közlemények