Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

50 Veres Miklós geznünk, hogy az osztrák abszolutizmus idején nem volt könnyű a helyzete. Míg ugyanis bizonyos tekintetben kiszolgálta e rendszert, azzal több alkalommal ellentétbe is kellett kerülnie. Javára kell írnunk, hogy ha levéltári kérdésekben ellentétek merültek fel, ő mindig a magyar érdekeket képviselte. Az osztrákok ugyanis már 1849 novemberében az országbírói levéltár keretéből a jogszolgáltatási vonatkozású iratokat rendeletileg ki akarták szakítani, s az akkor szervezett cs. k. pesti kerületi főtörvenyszéknek akarták átadatni. Kovachich azonban — az 1807. évi 15. törvénycikkre való hivatkozással — e rendelkezést nem hajtotta végre.

96 Így a levéltár régi állománya nem csonkult, de az 1848ban Budára szállított magyar és erdélyi kancelláriai iratokat az osztrákok 1849ben visszavitték Bécsbe.

97 Kovachich levéltármentő tevékenysége az említett országbírói iratok megtartásával még korántsem merült ki. Javára kell írnunk azt is, hogy a Horvátországra és Szlavóniára, valamint a Muraközre és a Tengermellékre vonatkozó iratokat a levéltárból nem szolgáltatta ki. Geringer ugyanis 1850. február 19én, £11. május 18-án elrendelte, hogy ezeket az iratokat a horvátoknak át kell adni. Kovachich ez ellen tiltakozott, s az ő közbelépésének köszönhető, hogy Geringer megelégedett az iratok másolatban történő kiadásával.

98 A másolás természetesen még több munkát jelentett, mintha az iratokat csak egyszerűen ki kellett volna emelni. E többletmunka elvégzésére a levéltárnok, egyéb elfoglaltságai mellett, aligha lett volna képes. így az iratok másolásában a horvát-szlavón deputáció tagjai is résztvettek.

89 Másolatok készültek az országot érintő és nádori iratokból is, amelyeket 1851-ben a horváth—szlavón bizottság részben a levéltártól, részben pedig a megszűnt nádori hivataltól

100 több alkalommal vett át. E feladatok mellett Kovachich számára további munkát jelentett az újabban átadott, nagyobb mennyiségű iratanyag levéltári őrizetbe vétele is. Geringer es. k. biztos 1850. május 16-án és 1851. április 27-én kelt rendeletei alapján a volt nádori hivatalból nádori közigazgatási tárgyú iratokat adtak át az 1790— 1848 közötti évekből, 96 kötet és 654 csomó terjedelemben.

101 Ugyancsak az említett rendeletek alapján került sor az 1847/48. évi országgyűlés iratainak, a deputatio systematica anyagának, az 1838. évi pesti árvízre vonatkozó iratoknak, a nádori hivatal három hiteles pecsétjének, előjegyzési könyveinek, a nemesi felkelési iratok addig még be nem szállított részének stb. átvételére is.

10i 1850 derekán a levéltár újabb felügyeleti hatóság rendelkezése alá került. A közalapítványi bizottmány ekkor megszűnt, s így a felügyeleti jogot maga * K 148. BM. Ein. 1867. VIII. tétel, 1809. alapszám. Az idézett 1807. évi 15. te. értelmében az országbírói levéltárat Budán, az országos levéltár helyiségében és épületében kell tartani. 97 Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez (1875—1918). LK. 33. évf. (1962) 27—28. lap. 98 N 41. El. act. Lad. E. Fase. C. NS» 30. 99 N 112. Off. AR. H 909. így pl. Constantinus Popovics, a horvát—szlavón deputáció cancellistája 1851. július 19-én és október 10-én lemásolás végett vett át iratokat az Archívum Regniből. 100 N 41. El. act. Lad. E. Fase. C. N° 30. OL. H 14. Az 1848/49-i minisztérium levéltára. BM. Közigazgatási osztály. 1848. 76. kútfő. 58, 59, 59/2 tétel. 101 N 41. El. act. Lad. E. Fasc. C. Hí 28. A nádorok jogszolgáltatási tárgyú iratait viszont nem az országos levéltárnak adták át, hanem — ugyancsak felsőbb rendelkezés alapján — a pesti Districtual Obergericht levéltárában helyezték el. 188 Uo.