Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.
48 Veres Miklós Kovachich e rendelkezésnek nem akart eleget tenni, s arra csak hosszabb idő elteltével, október 18-án válaszolt. Jelentéséből kitűnik, hogy nem a levéltárügy érdekeit, hanem a saját, egyéni szempontjait helyezte előtérbe. Kifejtette, hogy a kisebb országház mindig teljesen az országos levéltárnok lakásául szolgált, így abból az írnoknak nem akart semmit átengedni, hanem helyette kárpótlásul fizetéskiegészítést javasolt. Ezt az érvelését azzal is igyekezett bizonygatni, hogy az írnokot természetbeni lakás soha sem illette meg. Kovachich ilymódon, nemcsak az írnok lakáshelyzetének megoldását késleltette, hanem az említett iratok elhelyezésének lebonyolítását is. Kovachich észrevételeire Jakab István belügyminisztériumi irodaigazgató folytatta le a vizsgálatot, aki megállapította, hogy nevezett állítása indokolatlan, mert az ún. kis országházat 1830-ban nem teljesen kapta meg lakásképpen, hanem abból egy szoba az országos összeírás iratanyaga számára volt fenntartva. Jelentette továbbá, hogy Kovachichnak az emeleti részen öt szobája van, s azonkívül a földszinten további egy szoba és egy konyha áll rendelkezésére. Mivel csak egyetlen fia van, abban kényelmesen elférhet. Így „neki e szobák koránsem elkerülhetlen szükségére, hanem pusztán fölösleges kényelmére szolgálnak, és így törekvése csak oda látszik irányozva lenni, hogy az országos épületet ezentúl is minden más lakó kizárásával, mintegy sajátját használhassa". Jakab irodaigazgató — mintegy kétségbevonva a levéltárnoknak a magyar kormányhoz való hűségét — azt is megjegyezte, hogy „Kovachich úrnak levéltári hivatala azok közé tartozik, mellyeket a csend helyreálltával múlhatatlanul rendezni keilend". Jakab végül felveti a kérdést, hogy ha a minisztérium az épületet továbbra is teljes egészében Kovachich birtokában hagyja, és a levéltári írnokot sem költözteti ki a nagy országházból, úgy a már addig beérkezett és még egy teljes gőzhajórakományra való, később beérkező kancelláriai iratok más helyen történő elhelyezéséről sürgősen gondoskodni kell. A jelentés alapján a minisztérium utasította a levéltári hivatalt az eredeti rendelkezés haladéktalan Teljesítésére, s a végrehajtás lebonyolításával az ügy előadóját, Jakab irodaigazgatót bízta meg. 86 Ily módon a két kancellária iratainak elhelyezési problémája átmenetileg megoldódott, de a levéltárak nem vonódtak be az országos levéltár szervezeti keretébe. A hadiesemények további alakulása lehetetlenné tette, hogy a forradalmi kormány a közlevéltárat létrehozza, így az országos levéltár addigi formájában működött tovább. A szabadságharc alatt a Bécsből hazaszállított kancelláriai iratokon kívül az országos levéltár iratállományát is tovább gyarapították. 1848 nyarán került sor azoknak a nemesi felkelési iratoknak az átvételére, melyek addig nem a levéltár, hanem Ebeczky Imre országos számvevő kezelésében, külön helyiségben voltak elhelyezve. 87 A levéltár István nádor lemondása után a magyar kormány belügyminiszterének felügyelete alá került. Ez azonban csak néhány hónapig tartott, mert Windischgrätz bevonulása után a Szögyény László elnöklete alatt megalakult „magyar királyi ideiglenes polgári közigazgatásinak rendelték alá. Szögyény 86 OL. H 14. Az 1848/49-i minisztérium levéltára. BM. Közigazgatási osztály. 1848. 76. kútfő. 58, 59, 59/a tétel. 87 N 31. István nádor levéltára. N° 1949 és 2046. Az^emHtett iratokat István nádor rendeletére vette át Kovachich levéltárnok. Az elsődleges cél ezzel nem a levéltár anyagának gyarapítása volt, hanem a szoba kiürítése, mivel arra az igazságügyminiszternek szüksége volt.
