Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

Az Archívum Regni története 1765—1874 39 Ez a rendezési munka összefüggött II. Józsefnek, a levéltár Budára költöztetése után hamarosan kiadott újabb rendeletével. A tervei megvalósítására céltudatosan törekvő császár ugyanis a levéltár áthelyezése után, annak felszámolását tűzte napirendre. Elrendelte, hogy az archívum regni anyagát teljes egészében, továbbá a nádori levéltár iratai közül a közigazgatásiakat a helytartótanács, a jogszolgáltatásiakat pedig az országbírói iratokkal együtt a hétszemélyes tábla levéltárának kell átadni. Rudnyák András levéltárnok érdeme, hogy e rendelkezést csak kis részben hajtotta végre. Az országbírói iratok ugyanis összekeveredett állapotban kerültek be a levéltárba, s ő ennek a legtöbb munkát igénylő anyagnak a rendezését és lajstromozását kezdte el. így az időből csak annyira futotta, hogy ezeket az iratokat adhatta és adta át a kir. curia levéltárának. Az archivum regni anyagát és a nádorok iratait arra való hivatkozással, hogy azok még nincsenek teljesen rendezve, nem adta át a rendelet által kijelölt levéltáraknak.

38 Mint fentebb láttuk, a rendeknek és az érdekeiket képviselő Batthyány Lajos nádornak 1765-ben még sikerült az uralkodói befolyást elhárítaniuk. Ez a helyzet két évtized alatt gyökeresen megváltozott. II. Józsefnek az Archivum Regni megszüntetésére irányuló intézkedése nemcsak a rendek önállóságát fenyegette, de nemzeti szempontból is veszélyes volt. 1790-ben bekövetkezett halálával azonban a császár rendszere is összeomlott. így a curiai levéltárnak átadott országbírói iratok újból visszakerültek az Archivum Regni őrizetébe, melynek keretében — a másik két levéltárral együtt — tovább fejlődhetett. Mint ismeretes, 1790 után az ország nádori tisztségét a Habsburg család főhercegi tagjaival töltötték be (Sándor Lipót 1790—1795, József 1795—1847, István 1847—1848). Ez nemcsak politikai vonatkozásban jelentette az udvari befolyás előretörését, de a rendi jellegű levéltár is egyre inkább függő helyzetbe került. Az Archivum Regnit ebben az időszakban nem akarták ugyan megszüntetni, de — mint később látni fogjuk — a nádorok a levéltárat mind anyagi, mind személyi vonatkozásban mostohán kezelték. Ez mindjárt 1790 után meg is mutatkozott. Az iratállomány gyarapításával járó teendők és a belső munkák ugyanis megkívánták volna, hogy legalább a levéltár gyakorlatilag kialakult három főnyi státusa állandóan be legyen töltve. Az iratanyag további növekedésével pedig létszámfejlesztésre is gondolni kellett volna. Ennek ellenére 1791-ben a Bittó Titusz tanítói pályára menetele következtében megüresedett allevéltárnoki állást 14 éven keresztül nem töltötték be. így Rudnyák András levéltárnokra egyre több feladat hárult. Három esztendőn át ellenszolgáltatás nélkül végezte ezt a többletmunkát. 1794. január 12-én Sándor Lipót nádor ezt azzal honorálta, hogy évi fizetését az addigi 500 forintról — az 1764-ben erre az állásra megállapított — 600 forintra emelte fel. Rudnyák számára azonkívül három évre visszamenőleg az allevéltárnoki állás újbóli betöltéséig évi 200 forint pótdíjat engedélyezett.

39 1795-ben személyi változás történt. Az ekkor elhunyt Kámody Ignác helyébe Sághy Józsefet nevezte ki a nádor levéltári írnokká.

40 A levéltár átmenetileg két főre apadt személyzetének bőven akadt dolga. Az 38 N 42. Archívum regni. Lad. F. Fase. D. N° 45. Rudnyák András levéltárnok jelentése az országgyűlésnek az 1765. évi országgyűlés óta levéltári megőrzésre átvett iratokról. 39 N 18. Arch. pal. archiducis Alexandri Leopoldi. 1794. N° 15. 40 N 42. Archivum regni. Lad. F. Fase. F. Ne 29.