Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

36 Veres Miklós akkor is legolcsóbb közlekedési eszközzel, hajóval bonyolították le.

27 A vízi úton történő szállítás azonban akkor komoly veszéllyel járt, s a katasztrófa ezúttal is bekövetkezett. Az Archívum Regni anyagát szállító uszály ugyanis — Bottló Béla szerint — a Dunán léket kapott, aminek következtében az iratanyag egy része használhatatlanná vált, az átnedvesedéstől nehezen olvasható anyagot pedig a nádor rendeletére készült protocollumokba másolták át.

28 A kancelláriának és az udvari építésznek — úgylátszik — sokkal fontosabb volt a Theresianum növendékeinek elhelyezése, mint a levéltár részére megfelelő őrzőhely biztosítása. Az átköltöztetett levéltárat a hely szorossága és a háznál folyó építkezések miatt hosszabb ideig zárva kellett tartani, s így működését újból csak annak befejezte után, 1785-ben kezdhette meg.

29 A levéltár részére biztosított helyiségek azonban ezután sem bizonyultak megfelelőeknek, ami az ott folyó munkák végzését megnehezítette.

30 Az említett nehézségek ellenére a levéltár dolgozói további begyűjtéssel gyarapították az Archívum Regni iratállományát. Míg 1780-ban csupán a Lad. D. N°- 37. és Lad. H. N°- 11-14 jelzetű iratokat vették át, addig 1790-re a levéltár mindhárom részlegének (archívum regni, archívum palatinale, archívum judicum curiae) iratanyaga jelentősen növekedett. Az iratgyarapodás volumenét a fotómásolatban mellékelt egykorú táblázatok segítségével állapíthatjuk meg.

31 Az 1790. évi táblázaton tintával eszközölt utólagos bejegyzések azonban az összehasonlításnál figyelmen kívül hagyandók, mivel azok jóval későbbi keletűek.

32 A levéltár 18. század végére kialakult állományát ábrázoló táblázatot a négybetűs ladulák bemutatása végett közöljük, amelyekkel sem korábban, sem később nem találkozunk.

33 A mellékelt táblázatok összevetése alapján lemérhetjük a levéltár 1765 és 1790 között eltelt negyed évszázad alatti fejlődését. A három részleg közül legkisebb mértékben az archívum regni állománya gyarapodott, mivel annak jelentős részét előbb, még Batthyány Lajos nádorsága alatt összegyűjtötték. Legnagyobb ütemben az országbírói levéltár fejlődött, melynek állománya az említett időszak alatt a többszörösére növekedett. Most vizsgáljuk meg egyenként ilyen szempontból mindhárom levéltárat. Az archívum regni állományába a Lad. A. NB. jelzet alá rendeletek, utasítások, valamint az országos levéltár és az országos pénztár személyzetének eskümintái kerültek, a Lad. F. NB. jelzet alatt pedig az utóbbi számvevőségének az elszámolásait helyezték el. A Lad. K. N°- 1. alá a levéltár személyi és dologi vonatkozású iratainak az általános mutatója került, a Lad. K. N°- 2. alatt pedig a levéltárból kiadott iratok előjegyzési könyve nyert elhelyezést. Űj állag27 N 42. Prot. inst. AR. univ. pag. 269. 28 Bottló i. m. 64. lap. Kár, hogy a szerző nem mondja meg (s jelzetet sem közöl), hogy melyik nádor rendeletére készült protocollumokról van szó. Köztudomású ugyanis, hogy II. József uralkodása alatt Albert szász herceg kír. helytartó lemondása után, az országnak nem volt nádora. 29 N 42. Archívum Regni. Lad. F. Fase. D. Ne 45. 30 A későbbi levéltárnok, Kovachich József Miklós írja: A levéltárat Budára szállították „. . . ama setétes rejtekhelyre, melyen jelenleg is létezik." K 148. BM. Ein. 1867. VIII. tétel. 1809. alapszám. 31 Ld. 1—3. képmelléklet. 32 Ld. 2. képmelléklet. 33 Ld. 3. képmelléklet.