Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.
Az Archivum Regni története 1765—1874 35 is magyarázható, hogy az idegenből jött királyi helytartónak nem volt szívügye a magyar levéltárról való gondoskodás, s így azt távolról sem pártolta úgy, mint hivatali elődje, Batthyány Lajos. Az Archivum Regni munkaerőhelyzetében szemmellátható javulás csak II. József uralkodása alatt következett be. 1783. december 1-i hatállyal ugyanis a Bachó József kancelláriai tanácsossá történt előléptetése folytán megüresedett levéltárnoki állásra Rudnyák András addigi allevéltárnok került, akit nádor hiányában Csáky János országbíró nevezett ki. Rudnyák a levéltári munkákat már gyakorlatból jól ismerte — és ami igen lényeges dolog — ez volt az egyedüli hivatása. Az allevéltárnoki állásra Bittó Titusz addigi írnok lépett elő, s az ő helyébe Kámody Ignácot nevezték ki cancellistává. 21 így a levéltár három teljes értékű munkaerőt kapott, aminek pozitív hatása a belső levéltári munkák intenzívebb művelése mellett, néhány év múlva a levéltári anyag gyorsabb ütemben történő gyarapodásában is megmutatkozott. A levéltári anyag további gyarapítását és a belső munkák zavartalan végzését 1784-ben félbeszakította az Archivum Regninek Pozsonyból Budára történt átszállítása. II. József 1783. november 28-án kelt leiratában ugyanis elrendelte, hogy a pozsonyi országházat az ösztöndíjas tanulóifjúságnak gyakorlóhelyül át kell adni, s a benne levő országos levéltárat Budára kell áthelyezni. A királyi rendelet teljesítése azonban nem ment simán, mert a végrehajtás során különféle objektív nehézségek merültek fel. Niczky Kristóf az udvari bizottság (comissio aulica) 1784. február 1-én tartott ülésén azt közölte, hogy Csáky János országbíró szerint az országos levéltár átköltöztetése addig nem bonyolítható le, amíg Budán megfelelő helyiséget nem találnak. 22 Pár hónap leforgása alatt azonban ez a kérdés megoldódott. Hildebrand udvari építész április végén már arról tájékoztatta a kancelláriát, hogy a budai klarissza apácák kolostorában már van hely a levéltár számára, s az áthelyezés ügyében sürgős intézkedést kér, hogy az országház az ösztöndíjas ifjúság (a Theresianum növendékei) használatára átadható legyen. A kancellária május 1-én kelt leiratában erről értesíti Csáky országbírót, 33 aki — úgylátszik — a levéltár átköltöztetését nem tartotta olyan sürgősnek mint Hildebrand. Több mint egy hónap elteltével jelentette a kancelláriának, hogy az átköltöztetés nehézségekbe ütközik, mert a levéltár személyzetének Budán nincs lakása, s így azok kénytelenek lesznek Pozsonyba visszatérni. 24 Június végére azonban ez a probléma is megoldódott, 25 s így az iratanyag átszállítását le lehetett bonyolítani. 28 A levéltár átköltöztetését — nyilvánvalóan takarékossági okokból — a már 21 N 42. Prot. inst. AR. univ. pag. 253. 22 A 39. Acta gen. 1784:2035. 23 Uo. 1784:4623. 24 Uo. 1784:6548. 25 Uo. 1784:7354. 26 A feloszlatott klarissza apácarend budai kolostorát — ahová a levéltárat elhelyezték — később „nagy orszázház"-nak nevezték. A levéltárnok az ún. Moídauff-féle házban kapott lakást, mely közvetlenül az említett kolostor mellé volt építve. Ezt az épületet — melynek egyik frontja az Országház utcára, a másik pedig az Űri utcára nézett — „kis országház"-nak hívták. Bittó Titusz allevéltárnok a nagy országház (volt klarissza kolostor) második emeletén kapott lakást, cserébe a Pozsonyban élvezett lakása helyett, amit 1791-ben történt kilépéséig birtokolt. Kámody Ignác levéltári írnoknak ugyanabban az épületben adtak egy két szobakonyhás lakást, de Sándor Lipót az épületnek egy másik részébe, egy szobába való átköltözését rendelte el. N 112. Off. AR. N° 1016. 3 :; "
