Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

Az Archívum Regni története 1765—1874 33 sére és a tisztviselőkre fordítandó költséget megérdemli-e? Ezért azt javasolta, hogy a törvénytervezet tárgyalását a következő országgyűlésre halasszák el. Batthyánynak a kancellária kételyeit sikerült teljesen eloszlatnia azzal, hogy a levéltár 1751—1765 között begyűjtött iratállományáról részletes kimutatást készített, megjelölve a forrásokat is, ahonnan az átvett iratok származnak, így a kancellária is az ügy mellé állt, s a törvénytervezetet, valamint a nádornak arra tett észrevételeit 1765. február 1-én módosító javaslat kíséretében a királynő elé terjesztette s annak elfogadását kérte. A honfiúsítási díj felemelésével azonban a kancellária nem értett egyet. A felterjesztett törvénytervezetet Mária Terézia 1765. február 18-án csak a kancellária által javasolt módosításokkal hagyta jóvá.

11 Kikötötte ugyanis, hogy a magánszemélyek iratait a levéltárból ki kell választani, továbbá, hogy a levéltárban őrzött iratoknak ne legyen közhitelessége. A királynő azt is megkívánta, hogy az iratgyarapodásról évente pontos iratjegyzéket terjesszenek fel hozzá, végül a levéltáros személyére vonatkozóan a nádor tegyen előterjesztést, de a javasolt személy előzetes megerősítésének jogát magának tartja fenn. A királynő által jóváhagyott, módosított tervezet elfogadása a nádor és a rendek jogaiba való felsőbb beavatkozást törvényesítette volna. Rést ütött volna az Archivum Regni rendi jellegén, melynek éppen az volt a funkciója, hogy az abszolút uralkodói hatalom és a rendiség közötti harcban fegyver legyen az utóbbi kezében. Ezért az országgyűlés a tervezetet a március 14-én tartott 88. ülés alkalmával a törvények sorából inkább kihagyta, de a rendek eredeti javaslatuktól nem álltak el,

12 s ezzel egyelőre sikerült az Archivum Regni rendi jellegét megőrizniük. Inkább az 1723. évi 45. törvénycikk szellemében folytatták a levéltár szervezését. A rendiség akkori erejét mutatja az is, hogy az 1765. évi országgyűlésen törvénycikket alkottak (12. te.) arról, hogy a kamaráknál levő közjogi iratokat az egyesült országos és nádori levéltárnak kell átadni. Ez a rendelkezés azonban később sem került végrehajtásra

13

, ami az erőviszonyoknak az uralkodó javára történt megváltozásáról tanúskodik. Az 1765. évi törvénytervezet szellemében, bár szerényebb mértékben, került sor a levéltár szervezetének kibővítésére. Az Archivum Regninek ugyanis 1756-ig csupán egy állandó alkalmazottja volt, egy országos allevéltárnok (vicearchivarius regni) személyében. Ezt a tisztséget 1756—1763 között Csintó Imre, 1763 óta pedig Nisnyánszky József töltötte be. 1765-ben került sor az első „rendszerinti" országos levéltárnok (ordinarius regni archivarius) kinevezésére, Balogh László helytartótanácsi tanácsos személyében, s ekkor nevezték ki a levéltár első Írnokát (cancellista), Krascsenics Mihályt is. Így a ilevéltár állandó alkalmazottainak létszáma az addigi egy főről három főre emelkedett. Az 1765. évi országgyűlés az Archivum Regni szervezetét jóval nagyobb létszámmal állapította meg. Az említett három főnyi személyzeten kívül még egy jegyző, egy járulnok (accessista), egy házfelügyelő (inspector domus) és két hajdú (hajdo) is szerepelt a határozatban. (Mint később látni fogjuk, az Archivum Regni állandó személyzetének létszáma a három főt sohasem haladta meg, 11 Uo. 1765. Ne 32. 12 K 148. BM. Ein. 1867. VIII. tétel. 1809. alapszám. Kovachich József Miklós levéltárnoknak 1867. május 11-én a belügyminiszterhez küldött jelentéséből. 13 N 112. Off. AR. Na 1171. 3 Levéltári Közlemények