Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.
32 Veres Miklós Ekkor (1764—65-ben) volt az az országgyűlés, amely az 1723., az 1729. és az 1741. évíek után — „komolyabban" foglalkozott a magyar levéltárüggyel. Ezen az országgyűlésen egy levéltári törvénytervezetet is tárgyaltak, amit a karok és rendek elfogadtak, majd jóváhagyás végett a királynő elé terjesztettek. E tervezetnek, melynek teljes szövegét a függelékben közöljük, lényege a következő: Az országos levéltár csak az országot érintő iratok őrzőhelye lesz, melyeknek adatai az országgyűlés határozata nélkül nem adhatók ki. Magánszemélyek iratait a levéltár nem őrzi, sőt a már ottlevőket is visszaadja. Ha magánszemélyek a nádori, az országbírói vagy más köziratokról másolatot akarnak kérni, azt a nádor, vagy ennek nemlétében az országbíró fogja kiadatni az 1723. évi 42. te. értelmében. Ilyen elbírálás alá esik pl. Eszterházy Miklós nádor három darab jegyzökönyve is. Abból a célból, hogy az országot illető okleveleket a levéltárban való megőrzésre biztosabban vissza lehessen szerezni, ki kell nyomozni, hogy azok magánszemélyek, országos közhivatalok vagy más országok birtokában vannak-e? A magánszemélyeknél levő iratokat a nádor, vagy ennek nemlétében az országbíró büntetés terhe alatt kéresse vissza, s az ily módon beszedett büntetéspénz egyharmadát a bejelentő kapja meg. A közhivatalok és idegen országok birtokában levő iratok meg- Ül. visszaszerzésére az uralkodót kérik fel, aki e tárgyban a nádor közbenjárására intézkednék. A rendek javasolják továbbá, hogy az ország rendes nagybíráinál levő régi, valamint a jövőben keletkező köziratokról jegyzék kíséretében a levéltárhoz évről évre küldjenek be hiteles másolatot. Az országgyűlésen gondoltak az egyre fejlődő levéltár személyi szükségleteinek kielégítésére is. Ezért azt javasolják, hogy a nádor bízassék meg az ország pénztáránál levő hátralékkövetelések és a befolyt honfiúsítási díjak kamatoztatásával, amiből a levéltári személyzet fizetését fedezné. A törvénytervezet a levéltár felett gyakorlandó felügyeleti jogot, valamint az ott dolgozó személyzet feletti kinevezés jogát a nádorra (ill. ennek nemlétében az országbíróra) ruházza, aki a levéltár helyzetéről, s az iratállomány gyarapodásáról minden országgyűlésen köteles beszámolni. 9 Az országgyűlés az anyagi bázis biztosabb megteremtése érdekében pótlólag azt is javasolta a királynőnek, hogy a honfiúsítási díjat 2000-ről 3000 aranyforintra (körmöci értékben) emeljék fel. 10 A törvénytervezetben foglaltak indokolására Batthyány Lajos nádor felterjesztést intézett a királynőhöz, melyben előadta, hogy az 1751 óta eltelt idő alatt a levéltár állománya jelentős mennyiségű iratanyaggal gyarapodott, s a további növekedés maga után vonja a tisztviselők létszámának növelését is. A gyarapodásnak indult levéltár további fejlesztése érdekében szükséges — az eddigi törvénycikkek megújításával — egy új törvény létrehozása, amit a jelenlegi országgyűlés el nem mulaszthat. A felterjesztett törvénytervezetre a kancellária azt az indokolt észrevételt tette, hogy az összekeveri a nádori és az országbírói levéltárakat az országos levéltárral, továbbá a tervezetből nem tűnik ki, hogy az országos levéltár milyen iratokat őriz. Így pedig nincsen meggyőződve arról, hogy a levéltár a szervezé9 A 1. Őrig. ref. 1765. Ka 21. 10 Uo.
