Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Voproszü Arhivovegyenyija, 1965. / 282–283. o.

282 Folyóiratszemle VOPROSZÜ ARHIVOVEGYENYIJA. Glavnoje Arbivnoje Upravlenyije pri Szovjetye Minisztrov SZSZSZR, Moszkva. 1965: A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főigazgatóság folyóiratának ez a tizedik évfolyama egyúttal az utolsó, amely e cím alatt jelent meg. A következő évben a címe „Szovjetszkije arhivü" (ennek ismertetését lásd e cím alatt). — Nr. 1.: M. I. AVTOKRATOVA, I. Sz. NAZIN, K. I. RTJGYELSZON és L. L. SZMOKTUNOVICS közös cikkükben a Szovjetunió levéltári szervei tudományos-tájékoztató apparátusa egységes rendszerének létrehozására tesznek javaslatot. A cikk a többi közt hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szerveknél keletkező iratanyag egységes osztályozását tökéletesíteni kell, ki kell dolgozni az iratanyag leltározásának differenciáltabb módszereit, figyelemmel az anyag forrásértékére. — L. P. VOLKOV és D. D. GOLOVANOV a minisztériumok és főhatóságok irattárainak rendezésére adnak támpontokat. Mint ismeretes, a Szovjetunió Minisztertanácsa 1963 júliusában rendeletet adott ki az ország levéltárügyének továbbfejlesztésére vonatkozólag. A cikk írói az azóta eltelt időszak eredményéről és a még fennálló hiányosságokról számolnak be. — L. N. PUSKARJEV azt mutatja be, hogy a szovjet történeti forrástan művelői milyen módon osztályozták a forrásokat. (1917-től a cikk megjelenéséig vagy negyven olyan szovjet történeti kézikönyv jelent meg, amely a történeti kutatás módszertanába kívánja bevezetni az olvasót. Ezeket veti egybe a szerző különös tekintettel az általuk tárgyalt források rendszerezésére). — JE. A. BEKOV a szervek ügyintézésének levéltári felügyeletére ad tanácsokat. — A. V. GLAZKOV és I. Sz. NUGYGA a műszaki dokumentációt tartalmazó speciális archívumok megszervezését tárgyalják. — I. I. BELONOSZOV és D. T. SZUBBOTYIN a szakszervezetek iratanyagának jobb megőrzésére és jobb kiaknázására hívják fel az olvasókat. A szovjet szakszervezetek iratanyagának jó része az Októberi Forradalom Központi Állami Levéltárának (CGAOP) őrizetében van, de sokáig nem foglalkoztak ezzel az anyaggal olyan mértékben, ahogy forrásértékénél fogva megérdemelte volna. — M. T. LIHACSOV azt a kérdést elemzi, hogy milyen módon kell felhasználni a forradalom utáni állami hivatalok történetének alapvető levéltári forrásanyagát hivataltörténeti tanulmányok írására. — V. I. BUGANOV az 1682. évi moszkvai felkelés — a Muszorgszkij operájából ismert Hovanscsina •— levéltári forrásait ismerteti. — Nr. 2.: N. R. PROKOPENKO az Októberi Forradalom Központi Állami Levéltára (CGAOR) munkáját ismerteti. Ez a Szovjetunió forradalom utáni központi jellegű iratanyagát gyűjtő legnagyobb levéltára, s igen jelentős publikációs tevékenységet is fejt ki. — A. I. AZAROV a Belorussz Szovjet Köztársaság levéltárainak munkájáról szól. — E. M. BELJUTYIN és N. M. MOLEVA a levéltári fondok művészettörténeti szempontú kutatásáról írva elsősorban a feudális kori orosz művészettörténet levéltári kutatásának tapasztalatait elemzik. — V. V. ANYIKEJEV a pártlevéltárak iratanyagának tudományosan megalapozott kiegészítéséről („komplektizálásáról") ír. — L. N. KRJUKOVA egy nálunk még a levéltári szakmában kimunkálatlan kérdéshez szól hozzá: a kino-dokumentumok selejtezésére ad gyakorlati tanácsokat. — V. Sz. KOZLOV az archeográfia egy fontos kérdésével foglalkozik: iratoknak kivonatos közlésével. Példákon mutatja be, hogy milyen hibák fordulhatnak elő és fordultak is valóban elő az utóbbi évek gyakorlatában. — M. V. BRAZSNYIKOV a zenei dokumentációs anyag (kották) levéltári feldolgozásának módszerével foglalkozik. — Nr. 3.: G. A. BELOV a Levéltári Igazgatóság vezetője arról számol be cikkében, hogy a szovjet levéltári szervek milyen eredményeket értek el az 1963. júliusi — a levéltári munka megjavításáról szóló — minisztertanácsi rendelet végrehajtása során. A kétségtelen nagy eredmények mellett nem hallgatja el azt a tényt sem, hogy különösen az állami levéltárak falain kívül, a főhatóságok irattáraiban még nem sikerült minden tekintetben elérni a rendeletben előírtak megvalósulását. — Sz. D. PILKEVICS az Ukrán Szovjetköztársaság levéltárügyét ismerteti. — I. N. FIRSZOV és L. JE. SEPELJOV a Szovjetunió Központi Állami Történeti Levéltára (CGIA SZSZSZR) 1960—1965 közt kifejtett munkáiról ad számot. — Sz. Sz. DMITRIJEV a személyi levéltári fondok fajtáit és jelentőségét elemzi. Hangsúlyozza a szerző, hogy a személyi fondok tanulmányozása elengedhetetlen a történetíró számára; a történeti személyiség megértéséhez a személyi fond „eleven sokszínűsége" igen nagy segítséget nyújt. — A Közlemények c. rovatban egy szerző megnevezése nélkül megjelentetett cikk a szovjet falu levéltárával foglalkozik, mellékletben a községi ügyvitel formanyomtatványait is bemutatva. — I. Sz. ASZTRAHANCEVA a szovjet korszak sajtóanyagának publikálásra való kiválogatásáról ír. — Nr. 4.: A. Sz. MALITYIKOV a főhatóságok, hivatalok, szervezetek és vállalatok irattárai munkájának megjavításáról ír. Az e témával foglalkozó cikkek nagy száma arról tanúskodik, hogy a szovjet levéltárosok véleménye szerint ez az a terület, ahol még sok a tennivaló. A munka megjavításának feltétele az, hogy az állami levéltárak és a szervek irattári dolgozói közt elevenebbé kell tenni a kapcsolatot. — E. V. KOLOSZOVA és V. V. CAPLIN az állami levéltárak és a személyi eredetű fondok problémáival foglalkoznak.