Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Arhivelor, Anul VII–IX. (1965–1966) / 271–276. o.

Folyóiratszemle 275 mentumokat, a Havasalföld XIX. századi viszonyaira vonatkozó bánsági dokumentumokat és végül a balázsfalvi kereskedőkre és mesteremberekre vonatkozó 1747. évi Urbáriumrészleteket mutatja be. — No. 2.: A számot D. I. MAZILU A Román Kommunista Párt államépítő tevékenysége a népi forradalom első szakaszában című tanulmánya vezeti be. — A. SACERDOTEANU Moldova legfelsőbb állami intézményei a XIV. és XV. században című tanulmányában azoknak az intézményeknek az eredetét, szervezetét és feladatkörét elemzi, amelyek az állam megalakulása óta fennállottak. A tanulmányból az a konklúzió vonható le, hogy ezen intézmények egy része már a moldovai állam megalakulása előtt is létezett, másfelől pedig, hogy a moldovai állam későbbi területén annakidején már több, kisebb kiterjedésű politikai formáció létezett. A másik konklúzió szerint a legfelsőbb állami intézmények helyzete a bojárok politikai hatalmának 1470-ben bekövetkezett megtöréséig lényegében alig változott. Attól a ténytől indíttatva, hogy ezeknek a bojároknak az ismerete, akik támogattak Antonie Vodä din Popesti uralmát, hozzásegíthet a Kantakuzinok és a Bäleanuk közötti harcok okainak jobb megértéséhez, Ion Ionascu összeállította Moldova 1669 és 1672 közötti főméltóságainak névsorát. A cikk a kommentárokkal kiegészített névsort foglalja magában. — R. MANOLESCU arra a kérdésre keres választ, hogy a latin írás és a latin nyelv milyen helyet foglalt el a Fejedelemségek középkori írásbeliségében. Megállapítása szerint a latin betűket és a latin nyelvet a belső ügyek intézésénél is használták, de leginkább a külföld felé irányuló iratok — politikai szerződések és kereskedelmi privilégiumok — megszerkesztésénél, és mindenekelőtt a latin "nyelvet használó országokkal, (Erdély, Magyarország, Lengyelország stb.) folytatott levelezésnél alkalmazták. A tanulmány azokkal a paleográfiai, nyelvészeti és történeti szempontból legfontosabb levelekkel foglalkozik, melyeket Moldova vagy Havasalföld fejedelmei vagy bojárai Brassó, Szeben és Beszterce városához intéztek. Ami a levelek írásmódját illeti, a XlV., XV. században és a XVI. század első felében a gótikus, a XV. század második felében és a XVI. század első felében a humanista, míg a XVI. század második felében, a XVII. és a XVIII. században a modern írásmód volt használatos. — GH. UNGUREANU Iasi város pecsétjének 1834 és 1882 közötti változásairól számol be. A pecsét változásai híven tükrözik a korszakban végbement jelentős társadalmi és politikai átalakulásokat, ill. a város legfelsőbb közigazgatási szervének változásait. — C. BOTEZ és GH. BäucA a moldovai erdőkitermelés XV—

XX. századi történetének a Iasi-i levéltárban őrzött igen gazdag levéltári forrásaira hívják fel a kutatók figyelmét. — C. NEGULESCÜ Bírlad mezőváros birtokára vonatkozó dokumentumokat mutat be. A Levéltári Főigazgatóság raktárában őrzött iratok az 1697—1912 közötti korszakra vonatkoznak. — Az Alsó Szolnok megye 275 helységére vonatkozó 1790 és 1848 közötti adókivetési lajstromok vizsgálata alapján A.. MOLDOVAN az adólajstromok történeti forrásértékét hangsúlyozza igen alapos cikkében. — A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban végzett kutatásai alapján C. C. GIURESCU újabb adatokat közöl Alexandru Ioan Cuzának, az Egyesült Fejedelemségek lemondott fejedelmének 1866—67. évi bécsi tartózkodásáról. Sikerült megállapítania egyebek közt Cuza villájának pontos helyét Oberdöblingben. — A bukaresti és a Iasi-i állami levéltárban és az Akadémia könyvtárában végzett kutatásai alapján állította össze M. MACOVICI Grigore Cobälcescunak (1831—1892), a híres román természettudósnak, a Iasi-i egyetem geológiai és mineralógiai tanszéke megalapítójának az életrajzát. Az életrajz Cobälcescu politikai tevékenységét is méltatja. — S. IANCOVICI Francois Recordon bukaresti tartózkodására vonatkozó adatokat közöl. Recordon, aki svájci állampolgár volt, 1821-ben egy igen értékes leírást tett közzé Párizsban Havasalföldről, Bukarestről és az ország lakosságáról. S. Iancovicinak levéltári kutatások alapján sikerült megállapítani Recordon 6 éves bukaresti tartózkodásának célját. Recordon üzleti ügyben követte Bukarestbe édesapját, kinek halála után visszatért Svájcba és építész lett Lausanne-ban. — A „Vélemények" című rovatban T. COLIBAN az alapszámos rendszerű iratok rendezésének tapasztalatairól számol be. — M. SOVEJA a román levéltártörténet jelentősebb személyiségeinek méltatása során C. D. Aricescuról emlékezik meg, aki 1869 és 1874 között a román levéltári főigazgatóság vezetője volt. — A jondismertetések sorában N. CHIPURICI a Turnu Severin-i hajógyár, I. PLESA az Alba (Alsó Fehér) megyei mezőgazdasági kamara, P. PALIU a Kulturális Alapítvány, M. DOGARU és M. TuDORicä a Spiru Haret féle gyűjtemény iratairól nyújt tájékoztatást. — A „Dokumentumok" című rovatban a Hunyad megyei tömegeknek a demokratikus kormányzatért vívott küzdelmeire, a Dőlj megyei szocialista mozgalmakra, Gh. Sincai • Krónikájának kiadására, a sörgyártás, a szarvasmarha tenyésztés történetére vonatkozó dokumentumoknak és Petru Rares moldovai fejedelem egy oklevelének ismertetését olvashatjuk. — A kitűnően szerkesztett, nemzetközi viszonylatban is igen színvonalas szakfolyóirat minden egyes számát gazdag krónika-, recenzió- és bibliográfiai rovat egészíti ki. — A krónika rovatokban a Nemzetközi Levéltári Tanács kongresszusairól