Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Teke Zsuzsa: Rassegna degli Archivi di Stato, Anno XXV–XXVI. (1965–1966) / 268–271. o.

Folyóiratszemle 269 mind tartalmát, mind formáját tekintve alapvetően különbözik a levéltárak hagyományos anyagától, őrzése, feldolgozása, a kutatás számára való használhatóvá tétele új módszerek alkalmazását teszi szükségessé. Eldöntendő kérdés többek között az is, hogy hová kerüljön az anyag (itt elsősorban a filmről, magnetofonszalagról van szó): a már meglevő levéltárak fogadják be, vagy speciális, erre a célra létrehozott intézmények szolgáljanak őrzőhelyül. A szerző egyben bemutatja az egyes kapitalista és a szocialista országokban e téren eddig kialakult gyakorlatot, — NICOLA KOWALSKY O. M. I. a „De propaganda fide" kongregáció levéltárát ismerteti. A levéltár a kongregáció adminisztratív működése során létrejött iratokat tartalmazza a XVII.: sz. első évtizedeitől, a kongregáció megalakulásától, az 1940-es évekig. — ANNA MARIA CORBO rövid áttekintést ad — megfelelő segédlet hiányában — a Római Állami Levéltár Cameralé l. állagának „Fabriche" sorozatáról, mely Róma várostörténetére, építészeti stílusaira vonatkozóan tartalmaz értékes adatokat (1473—1753). — UBALDO MORANDI a Sienai Állami Levéltárba 1961-ben bekerült Sergardi-Biringucci levéltárnak a Borghesi családra . vonatkozó okleveles anyagáról közöl regesztákat. (XIV—XIX. sz.) A Borghesi család — mint rövid családtörténeti bevezetőjéből kiderül — jelentős szerepet játszott a sienai városállam politikai életében, sőt egyik tagját V. Pál néven pápává is választották. — PASQUALE DI CICCO cikkében a nápolyi királyságban a XVIII. sz. végén alakult mezőgazdasági hitelintézmény szervezetével, működésével foglalkozik. — ISABELLA ZANNI ROSIELLO az egységes olasz közigazgatás kialakulásával foglalkozó legújabb kutatások eredményeit, módszereit foglalja össze, hozzáfűzve egyben a témával kapcsolatos észrevételeit, örvendetesnek tartja, hogy az utóbbi években a Risorgimento korának politika-, gazdaságtörténeti kutatásai mellett sor került a korszak közigazgatástörténetének tanulmányozására is. Óva int azonban attól, hogy az intézmények történetét — miként azt egyes olasz olasz történészek teszik — társadalmi, gazdasági hátterükből kiszakítva tárgyalják. — A Krónikák, feljegyzések, ismertetések c. rovatban ELIO LODOLINI három községi levéltár (Macerata tartomány) anyagának újrarendezéséről, inventárjaik elkészültéről ad hírt, bírálva egyben az anyag rendezésének alapelveit és ennek megfelelően inventárjaik tagolódását. A rendezés — véleménye szerint — a rendező (mindhárom esetben ugyanaz a személy) önkényes elképzelésein alapszik, figyelmen kívül hagyva az anyag eredeti rendjének követelményeit. Bíráló megjegyzése után az inventárok alapján ismerteti az egyes levéltárak anyagát. — LEOPOLDO SANDRI Laura Breglia Numismatica antica (1964, Milano) c. könyvének jelentőségét méltatja, mely a középkori numizmatika történetének megírásához is fontos kiindulópont. — ANTONIO ALLOCATI az egyesítés utáni Itália gazdaság-, társadalom-, intézménytörténetének monografikus feldolgozására megindult sorozat új kötetének, Alfonso Scirocco Kormányzat és tartomány délen az egyesítés válságos időszakában (1860—61) (Milano, 1963.) c. munkájának ismertetése kapcsán a mű legnagyobb értékét abban látja, hogy az a levéltári források részletes tanulmányozásán alapszik. — No. 2.: PIERO D'ANGIOLINI a legfelsőbb törvényszék határozatának ismertetése kapcsán — mely zárt ajtók mögött tárgyalt büntető perek sajtópublikálhatóságára vonatkozik — annak levéltári kihatásával foglalkozik. A zárt ajtók mögött tárgyalt büntető perek anyagának publikálása, illetve tanulmányozása minden esetben csak az ítélethozatal után számított 70 évvel volt megengedhető, most azonban az új rendelkezés értelmében bizonyos esetekben kivételt tesznek a perek sajtóban való közzétételét illetően, és ez természetesen kedvezően befolyásolja az anyag levéltári kutathatóságának időhatárát is. — GIANGIACOMO MUSSO a Genovai Levéltár gazdag, a Köztársaság és a Fekete-tenger partvidékén élő népek kapcsolatára vonatkozó (XV. sz.) anyagából ad ízelítőt, felhíva a történészek figyelmét ez értékes anyag mielőbbi feldolgozására. — NICOLA RAPONI elemezve mind tartalmi, mind formai szempontból a pápai nunciusok jelentéseit közlő forráskiadványok eddig megjelent köteteit, részletes ismertetést ad a közelmúltbán hasonló tárgykörben napvilágot látott olasz forráskiadványról, a „Nunziaure d'Italia"-ról. E forráskiadványok szerkesztőinek — írja a szerző — elsősorban az anyag kiválasztásának szempontjait, a szöveg közlésének módozatait kell meghatározniuk. Az anyag önkényes kiválasztásának elkerülése végett az eredeti szöveg teljes közlését ajánlja a szerző, s ott ahol ez nem lehetséges, a dokumentumok kivonatos közzététele helyett, mely sok félreértésre adhat okot, azok egyszerű felsorolását tartalmazza a kiadvány. — SERGIO BERTELLI professzor cikke — mely a Nápolyi Állami Levéltár paleográfiát, levéltártant oktató iskolájában tartott előadását tartalmazza — Lucretius De Rerum Natura c. művének az olasz humanista kódexekben való elterjedésével foglalkozik. Lucretius e művét Poggio Bracciolini fedezte fel egy németországi kódexben, és az ő másolata alapján vált ismertté az olasz humanisták előtt. — GIUSEPPE BONFIRRARO az 1952-ben a Luccai Állami Levéltár tulajdonába került Bongi könyvtár Miscellanea részének leltározásáról, katalogizálásáról ad hírt, röviden szólva a gyűjtemény kialakulásáról, tartalmi összetételéről is. Salvatore Bongi az 1850—60-as évek luccai kulturális életének egyik vezető alakja