Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Teke Zsuzsa: Rassegna degli Archivi di Stato, Anno XXV–XXVI. (1965–1966) / 268–271. o.

268 Folyóiratszemle — 2. sz.: A szám tanulságos vitát tartalmaz az iratkonzerválás kérdéseiről: M. P. VAN BUIJTENEN az oklevelek és pecsétek újszerű tárolását fényképekkel is illusztráló cikkében a tökéletesen átlátszó, filmezést, olvasást egyképpen biztosító Melinex poliészter-(polietilén)-fóliaborítást ajánlja. A fólia-tasak a pergamen szellőzése érdekében oldalt nyitott. — A cikkhez IR. J. LODEWIJKS fűz vitatkozó megjegyzéseket. — 3. sz.: R. A. D. RENTING a rotterdami városi levéltárban nyert tapasztalataiból kiindulva, a külföldi (elsősorban német) levéltári elmélet és gyakorlat sommás áttekintése után, a dokumentáció fogalmának mibenlétét igyekszik tisztázni. Az anyaggyűjtés, rendezés, a kutatók számára használhatóvá tétel (akár ügyviteli, akár tudományos kutatásról legyen szó), szerző szerint mind benne foglaltatik a dokumentáció gyűjtőfogalmában. A cikk ezek után a dokumentumanyag sokféleségére hívja fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a levéltári iratok mellett jelentős forrásértéke van a sajtó-, kép-, film- és hangszalaganyagnak is, és ezek között az írásos emlékek vagy az élőszóban történt visszaemlékezések filmre ill. hangszalagra rögzítését is felsorolja. Szükséges, hogy a kutatók kapjanak még elmélyültebb. tájékoztatást a levéltári fondókról. — J. H. ROMBACH a dán levéltárügyről és az első zászló- és pecséttani nemzetközi kongresszusról tájékoztat. — 4. sz.: E. P. POLAK-DE BOOY a londoni, városi és magánlevéltári anyagot egyaránt őrző, személynév-, helynév- és szakkatalógussal felszerelt National Register of Archives-ról beszámoló cikke után R. A. D. RENTING a lap más helyén ismét felveti a dokumentáció témáját, s á városi levéltáros egyik elsődleges feladataként ( a klasszikus rendezési és felvilágosító tevékenység kiegészítéseképpen) a sajtó-, kép-, plakátanyag gyűjtését, a film- és hangarchívumok fokozottabb előtérbehelyezér sét jelöli meg. A levéltáros, írja, tudományos munkáját kiállításrendezői, idegenvezetői feladatokkal összekapcsolva szolgálja a népművelés ügyét. — W. J. FORMSMA cikke „élő levéltárnak" nevezi a mindennapos ügyvitel folyó, valamint már irattározott ügyiratait, s szembeállítja velük az archivált iratanyagot. (A magyar megfogalmazásban tisztábban elhatárolható az irattár képzete a levéltártól!) — Jg. 70. (1966): 1. sz.: A levéltárosegyesület évi közgyűléséről és a Zeelandi levéltár 1966. január 26-i, a királynő képviselőjének jelenlétében tartott megnyitásáról szóló beszámoló után a szám azokat az előadásokat publikálja, amelyeket a nyugatnémet és belga levéltárak vezetői levéltáraiknak a holland történeti kutatások számára jelentős anyagai tárgyában 1965-ben rendezett konferencián tartottak. — Így J. PRINZ előadását olvashatjuk a münsteri állami levéltár történetéről és fondjainak, elsősorban a münsteri érsekség levéltári anyagának ismertetéséről. Előadó kiemeli a nemesi családok őrizetében levő családi levéltárak forrásértékét is. — A düsseldorfi állami főleyéltárat F. W. OEDIGER mutatja be, előadásának szövegét történeti áttekintés és fondjegyzék egészíti ki. — A Liége-i levéltárba került számos világi és. egyházi hatóság (például a Limburg-i hercegség) iratanyaga, amelyet G. HANSOTTE ismertet. Az Antwerpen-i városi levéltár társadalom- és gazdaságtörténeti szempontból kínál becses fondokat, mint erre J. VAN ROEY hívja fel a figyelmet. — A 2—4. (összevont) sz. a holland levéltárosegyesület. 75 éves fennállását ünneplő kiadványnak tekintendő: a levéltárosképzés hét fő szakterületét egy-egy külön tanulmány képviseli a segédtudományok és a hivataltörténet köréből; a levéltárosi tevékenység legmodernebb szempontjaira vonatkozó kutatásokat taglaló tanulmányt a folyóirat későbbi évfolyamára vette tervbe. — A tanulmányok közül a X—

XVII. századi írásbeliségre mutat be példákat J. L. VAN DER Gouw (Epigrafica címen); egy XII. századi holland kancellária diplomatikai vizsgálata a tárgya J. G. KRUISHEER munkájának; M. P. VAN BUIJTENEN Chrono-Logica című fejtegetése bonyolultabb kronológiai kérdések megoldására hoz fel példákat; H. HARDENBERG a holland köztársaság titkos szolgálata szervezetéről (XVI—

XVIII. század) írt tanulmányt; a sort G. J. TER KUILE jogtörténeti tanulmánya, végül A. J. MARIS a Gelderland-i világi kanonok káptalanjának a reformáció előtti korban történt kialakulását tárgyaló munkája zárja be. A fent említett cikkektől tárgyánál fogva elkülönül, de nem kevésbé figyelemreméltó W. J. FORMSMA tanulmánya (a szám egyetlen levéltártani cikke), mely a rendezési elvék levéltárterminológiai fejtegetésével foglalkozik. A proveniencia elve, a szigorú értelemben vett regisztratúra elve, a pertinencia elve, a hivatalszervezet elve, végül a hatósági illetékesség szerinti rendezési elv: Formsma szerint ez az az öt főcsoport, melyre a holland terminológia eddigi hetes csoportosítása összesűrítendő volna. P. G. É. RASSEGNA DEGLI ARCHIVI Dl STATO.' Minister o dell'lnterno, Direzione generale áegli Archivi di Stato, Ufficio Studi e Publkazione, Roma. Anno XXV. (1965): No. 1.: A német WOLFGANG KOHTE olasz nyelven megjelent cikkében a nem szöveges (térkép, tervrajz, műszaki rajz, fénykép, film) és a hangdokumentumok (magnetonofonszalag) történelmi forrásértékét elemezve, az azok levéltárakba kerülése után felmerülő problémákról ír. Mivel az anyag •i