Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Walter Wagner: Geschichte des K. K. Kriegsministeriums. I. Bd. 1848–1866. (A cs. kir. hadügyminisztérium története 1848–1866.) (Studien zur Geschichte der österreichisch-ungarischen Monarchie, Bd. V.) Graz, Wien, Köln, 1966. / 254–255. o.

254 Irodalom élethűbbek. S arányaival és baljós vonásaival messze kiemelkedik közülük az, amelyet a felelős minisztérium legádázabb ellenségéről, Kübeckről ad. W. a legapróbb részletekig menően tisztázza Kübeck döntő szerepét a neoabszolutizmus bevezetésében, s azt a félelmetes befolyást, amit a birodalmi tanács elnöke különösen az államcsíny végrehajtása után az uralkodóra gyakorolt. W. műve e részének némileg tematikája és forrásbázisa is kiszélesül, s a minisztérium mellett a birodalmi tanács szerepét és jelentőségét is meghatározza. Kübecknek már a birodalmi tanács létrehozásáért kifejtett erőfeszítései is a felelős minisztérium és az alkotmányosság ellen irányultak, s minél inkább nőtt az ő és az általa irányított testület hatalma, annál inkább csökkent a minisztériumé, míg szinte önálló hatalom nélküli, egyszerű végrehajtó szervvé degradálódott. W. bebizonyítja egyebek között, hogy a minisztérium 1852. évi hatásköri Szabályozása lényegében nem más, mint e hatáskörnek az abszolutizmus szellemében való újrafogalmazása. Az abszolutizmus bevezetésének számos részlete nyer így, az összefüggések folyamatába beágyazva, egészen új megvilágítást. Bach szerepét is, amelyet pedig számtalanszor próbáltak már bemutatni, W. jelen munkája tisztázza véglegesen, egyes mozzanatainak élethű, részletekben gazdag bemutatásával. A minisztertanács 1851. március 11-i ülésének leírására nem találunk megfelelőbb jelzőt,, mint hogy drámai izgalmasságú: a miniszterek a létrehozandó birodalmi tanács statútuma kérdésében szavaznak, s az eredmény 4—4, amikor Bachra kerülne a szavazás sora, s ily módon az ő szavazatának kell az abszolutizmus bevezetése körüli hónapok óta húzódó vitát eldöntenie. Ekkor a császár kihívatja a belügyminisztert, s az, másnap az ülésbe visszatérve, annak ellenére, hogy mindaddig a miniszteri ellenzékkel tartott, most — igennel szavaz (474—475. 1.). W. apró részletekig lemenőén mutatja ki, miként keverednek az idők folyamán Bach memorandumaiban a liberális és a reakciós nézetek. Rendkívül jellemzőek azok a Bach és Kari Krauss közötti viták is, amelyekben az igazságügyminiszter a vegyes járási hivatalok szervezése kapcsán megkísérelte a bírói függetlenséget megvédeni s a jogszolgáltatás érdekeit képviselni, míg Bach hatalmi célokat követve szegezett vele szembe ellenérveket s persze e vitákban is a reakciósabb álláspont győzött. A forrásközlés fokozatos összezsugorodása a mű kezdeteihez képest itt még szembeötlőbb, mint a megelőző korszakban s leginkább szervezési, jórészt eddig publikálatlan iratokat érint. Ügy gondoljuk, hogy az osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek tervezett kiadása a kormányzattörténeti szintézis folytatóit megszabadítja majd az apró rész-adatok tömkelegének közlésétől, amelyek egyelőre az áttekintésnek éppoly gátjai, mint amennyire a jobb megértésnek segítői. A W. jelen köteteiben feltárt adatok vizsgálatát és értékelését a polgári forradalom és a neoabszolutizmus történetének és különösen közigazgatástörténetének kutatói semmi esetre sem mulaszthatják elSashegyi Oszkár WALTER WAGNEB GESCHICHTE DES K. K. KRIEGSMINISTERIUMS I. BD. 1848—1866 Graz—Wien—Köln 1966. 257 1. (Studien zur Geschichte der österreichisch-ungarischen Monarchie. Bd. V.) (A es. kir.'hadügyminisztérium története 1848—1866) Walter Wagnernek az osztrák hadseregvezetés és hadseregigazgatás abszolutizmuskori szervezettörténetét vizsgáló jelen munkája a Habsburg birodalom kormányzatának igen fontos, Friedrich Walter fentebb ismertetett kormányzattörténeti munkájában nem érintett kérdéseit tisztázza. E kérdések szorosan összefüggnek az egész egykorú államkormányzat átszervezésével, sőt e területen az abszolutista vonások még hamarább és élesebben ütköztek ki, mint másutt. S ami az időszakra különösen jellemző, itt figyelhetők meg legjobban a háborúk és a szervezések kölcsönhatásai. Wagner e könyvében témájának magyar vonatkozásait is bemutatja. Szól a magyar és az osztrák minisztérium közötti viszonnyal kapcsolatos 1848. áprilisi—májusi huzavonákról, a Latour és Mészáros közötti hatásköri súrlódásokról. Részletesen feldolgozza a hadsereg egysége, valamint a parancsnoklás és igazgatás megosztása körüli viták anyagát is. A hadseregvezetés és -igazgatás szétválasztásának kérdése már 1848 április elején, Zanini kinevezésével előtérbe került, az ekörüli állandó ingadozásokat az államapparátus polgári jellegű átalakítása és az