Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - IRODALOM - Borsa Iván: Anton Largiader: Die Papsturkunden des Staats Archivs Zürich von Innozenz III. bis Martin V. (A zürichi állami levéltár pápai oklevelei III. Incétől V. Mártonig) Zürich, 1963. / 251–252. o.

IRODALOM ANTON LARGIADÉR DIE PAPSTURKUNDEN DES STAATS ARCHIVS ZÜRICH VON INNOZENZ HI. BIS MARTIN V. Zürich 1963. XII + 318 1., III tábla (A zürichi állami levéltár pápai oklevelei III. Incétől V. Mártonig) 1 Az európai medievisztika és ezen belül a pápai kancellária fejlődésének története szempontjából igen nagy jelentőségű az a nemzetközi méretekben elindított akció, amely célul tűzte ki a Vatikánon kívül található, 1198. január 8 és 1417. november 11 között kelt pápai oklevelek egységes szempontok szerint történő számbavételét és ugyancsak egységes szempontok szerint, regeszta formában történő közzétételét. Az Index Actorum Romanorum Pontificum ab innocentio III usque ad Martinum V électum, quae praeter registra Romanae curiae adservantur cím alatt folyó vállalkozás célkitűzéseit először Franco Bartoloni, a római egyetem történeti segédtudományi tanszékének 1956-ban elhunyt tanára fogalmazta meg Per un censimento dei documenti Pontifici da Innocenzo III a Martino V (escluso) című tanulmányában. (La pubblicazione delle fonti del Medioevo europeo negli ultimi 70 anni, 1883—1953, Roma 1955.) Halála után e nemzetközi forrásgyűjtés gondozását a Vatikáni Levéltár vette át. Eredetileg valamennyi számításba jövő oklevél adatait egyetlen időrendbe sorolva gondolták közzé tenni, de rövidesen világossá vált, hogy a világ számos országára kiterjedő vállalkozás ilyen módon megoldhatatlan szervezési problémákat vet fel. E felismerés óta az országonként, országrészenként, levéltáranként vagy nagyobb fondónként történő közzétételt szorgalmazzák."" A nagyszabású forrásgyűjtés első gyümölcse L. kötete. Címéből következtetve egy levéltár, a Zürichi Állami Levéltár (Zürich kanton levéltára) számításba jövő pápai okleveleinek közzétételére vállalkozott. A kötetbe azonban nemcsak az említett levéltár okleveleit vette fel, hanem mindazokat, amelyek 1418 előtt'egy zürichi levéltárba tartozhattak. A provenienciának ez a sajátos értelmezése történetileg kerekebbé tette a művet, de ugyanakkor megnehezítette a szomszéd területek hasonló kiadványai szerkesztőinek munkáját, s nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy valahol még felbukkan olyan pápai oklevél, mely e sajátosan értelmezett proveniencia szerint ebbe a kötetbe tartozott volna. Erre annál inkább megvan a lehetőség, mert a reformáció idején és azt követően az egyházi intézmények levéltárainak Svájcban meglehetősen változatos volt a sorsuk. A közölt 187 regeszta magas színvonalú elmélyedt munkáról tanúskodik. Közlési módjában ugyan eltér a Vatikáni Levéltár által kiadott központi utasítástól, ennek ellenére majdnem minden, az utasítás által elérni kívánt célt szem előtt tartja és meg is valósítja. Az eltérések közül különösen azt kell szóvá tenni, hogy a kiadvány nyelve nem latin, hanem német. Ha minden érdekelt ország a saját nyelvén fogja közzétenni köteteit, félő, hogy csak csökkentett mértékben' lehet majd elérni azt az alapvető célt, hogy minden ország pápai oklevele minden ország kutatója számára egyformán hozzáférhető legyen. Ugyanakkor megállapíthatólag L. igen nagy munkát végzett a másik fontos célkitűzés, a pápai kancellária működését megvilágító különböző feljegyzések, rövidítések stb. feltárása és magyarázata tekintetében. A kötetnek csak a kisebbik felét (145 1.) foglalja el a 187 regeszta és a kiadatlan, illetőleg a rosszul vagy nehezen hozzáférhető helyen kiadott oklevelek teljes szövege. A kötet nagyobbik felét alkotó apparátus és tájékoztató rész egyrészt a kötet használatát könnyíti * E nemzetközi forrásgyűjtési akcióról részletesebben lásd a Levéltári Szemle 1966. évfolyamának 778—781. lapjain olvasható tájékoztatásomat. Ezúttal szeretném helyesbíteni az említett helyen írt ama közlésemet, hogy a kezdeményezés Giulio Battelli-től, a vatikáni paleográfiai iskola vezetőjétől ered. Battelli közvetlenül Bartoloni halála után vett részt a munka szervezésében. 8*