Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.

A magyar medievisztika forráskérdései 23 mati érdekeltségeket is. A nem egész másfél századról szóló 3197 regeszta, főleg mert nem szemel vény szerűen, hanem teljességre törekedve foglalják össze a határozatokat, az elmélyedő kutatást szerfelett megkönnyítik. A kiadó is úgy gondolja azonban, hogy regesztái — összefoglaló jellegüknél fogva — sok esetben csak tájékoztatásul szolgálnak, s ily esetekre a határozatok teljes szövegének fényképmásolatban való megszerzését ajánlja. Mivel éppen az efféle utánjárástól mentesítenek a korábbi szószerinti közlések, ezek feltüntetését a kiadó kötelességének tartjuk. Ha Thiriet nem szerzett tudomást a mi „Diplomáciai emIékeink"-ről s elkerülte figyelmét, hogy a Deutsche Reichstagsakten VI. kötete közölt nála csak regesztában olvasható szöveget, azt még nem róhatjuk fel hibájául. Már csak fejcsóválva vehetjük tudomásul, hogy nem ismeri I. Schafárik oklevéltárát, noha ennek már címe elárulja, hogy a tárgyra vonatkozó anyagot tartalmaz.

45 Az pedig egyenesen érthetetlen, hogy nem utak Ljubic oklevéltárára. A délszláv akadémiának ezt a kiadványát ugyanis felsorolja azon munkák közt, amelyek velencei levéltári anyagot tartalmaznak, s rövidítési jegyzékeiben feltünteti a „Monumenta spectantia históriám Slavorum meridionalium" megfelelő köteteit.

46 Az Archivum, anélkül, hogy csodaszernek tekintenők, gondosabb munkára ösztönözne. Magyar szempontból külön előnyt jelentene, hogy tájékoztatást kapnánk a nem hazai levéltárakból származó forrásanyagokról, s így alkalmat nyernénk, hogy a Magyarországot más országokhoz fűző gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokat pontosabbari megismerjük. Múltunk képe ezzel színesebb, árnyaltabb lenne, nem oly egyhangú, mintha csak az itthoni homogén forrásanyagra támaszkodnánk. Talán kevésbé volna értékes a felvilágosítás, amelyet a külföldnek mi adnánk kiadványaink jellemzésével, a szomszédos államok történészeinek kapcsolatok nyomait fürkésző munkáját azonban bizonyára megkönnyítenők. A vállalkozás igazi jelentőségét abban látjuk, hogy segítségével az általános európai gazdasági és társadalmi fejlődéssel foglalkozó kutatók a problémákat országhatároktól függetlenül és előítéletek nélkül vizsgálhatnák. Ma mindazok a történészek, akik saját államuk határain túl kívánják a fejlődésnek nemzetük múltjában megnyilvánuló jelenségeit számba venni, feldolgozásokra — szintézisekre és részletmonográfiákra — vannak utalva. Ezek azonban, mivel esetleg már évtizedekkel korábban készültek, eleve sem elégítik ki a mai ember érdeklődését, arról nem is szólva, hogy a ma fontosnak érzett problémák jeléntőségét ritkán vették észre, azokat esetleg nem is érintik. A mai történetkutató, inkább, mint bármikor, rá van utalva, hogy az eredeti forrásanyagot vizsgálva ismerje fel egy-egy jelenség tipikus voltát, s a különböző államokban esetleg más és más néven szereplő intézmények lényegükben való azonosságát megértse. Az oklevéltárak címükkel sajnos csak elvétve árulják el, hogy a bennük található 45 Acta archivi Veneti spectantia ad históriám Serborum et reliquorum Slavorum meridionalium. I—

II. Belgrádi 1860—1862. (Srpski spomenici mletackog archiva.) 46 A hiányzó utalások a XIV—XV. sz. fordulójáról: Thiriet I, 739 (1388 jún. 8) = Ljubic IV, 253, Dipl. Emi. III, 660. — Th. I, 870 (1395 márc. 10)=LjubÍc IV, 340, Dipl. Emi. III, 761. — Th. I, 900 (1396 márc. l) = Ljubic IV, 360. — Th. I, 909 (1396 máj. 18) = Ljubic IV, 374. — Th. I, 917 (1396 okt. 29) = Ljubic IV, 386. — Th. I, 923 (1397 jan. 26) = Schafárik I, 340, Ljubié IV, 398. — Th. I, 931 (1397 ápr. 7.)=Ljubic IV, 405. — Th. II, 1065 (1402 aug. 3) = Ljubic IV, 468. — Th. II, 1066 (1402 aug. 8—lÖ)=Ljubic IV, 469, 471. — Th. II, 1323 (1408 okt. 23) = Ljubic V, 136, Deutsche Reichstagsakten VI, 602.