Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.
22 Mályusz Elemér rásokat tartalmazó sorozatában, majd innen 1934-ben J. Radonic Belgrádban kiadott oklevéltárában. 42 Közkézen forgó forrásmunkák mellett egy elavult kiadást megismételni bizonyára gondatlanság jele, s ily eljáráson joggal ütközhetünk meg. Ugyancsak túlzás volt már annak idején is, hogy egy oklevéltár nagyobb felében régóta ismert szövegeket tartalmazzon, ma pedig tovább menve elérkezettnek látszik, hogy végleg szakítsunk a kiadott oklevelek újra lenyomatásának szokásával. A kutató, aki oklevelek kiadására vállalkozik, tartsa kötelességének annak megállapítását, hogy nincsenek-e köztük olyanok, amelyek nyomtatásban már megjelentek, s ezeket, regesztát iktatva helyükbe, könyörtelenül hagyja el. Ne hivatkozzék önigazolásul arra, hogy oklevelek újra lenyomatásával a kutatók kényelmét kívánja szolgálni, abba a helyzetbe juttatva őket, hogy a tárgyukra vonatkozó anyagot együtt találják. Ideje, hogy ilyen előzékenységre ne legyen többé igény és szükség. Az oklevéltárakat nem szórakozás végett szokás kézbe venni, s aki tanulmányozza azokat, annak számára nem lehet terhes a szakirodalomban általában tájékozódni. Az oklevéltáraknak egyedül a szakkörök számára kell készülniök, s ha már nem szolgálnak politikai törekvések támogatására, felesleges, nem létező szakmai érdekekre hivatkozva, a kiadó tudós hírnevét a könyv terjedelmének felduzzasztásával öregbíteni. Helytelennek tartjuk azt is, ha a regesztakiadványok mellőzik az utalást a korábbi közlésekre. Ezek feltüntetése nemcsak azért szükséges, hogy megismerjük, mily mértékben vonta magára egy-egy forráscsoport a kutatók figyelmét, a különböző kiadások segítségével pedig miként épülhettek be adataik a történeti feldolgozásokba, hanem mert így megtudjuk, hogy a csak tartalmilag közölt kivonatok teljes szövegét hol, melyik nyomtatott könyvben találhatjuk meg. A kellő gondosság elmulasztását állapíthatjuk meg egy közelmúltban megjelent igen tetszetős kiállítású kiadványnál is, amely tárgyánál fogva világtörténeti távlatokat nyit meg, ugyanakkor tekintélyes okleveles anyagot tekint át, s ennek részletesebb feldolgozására ösztönöz. A sorozat, amelyben napvilágot látott, alkalmas már címével felébreszteni érdeklődésünket. Ez a P. Lemerle irányításával megjelent „Documents et recherches sur l'économie des pays byzantins, islamiques et slaves et leurs relations commerciales au moyen-áge", maga a munka pedig F. Thiriet-nek a velencei állami levéltár fontos állagait feldolgozó három kötetes kiadványa: Régestes des délibérations du sénat de Venise concernant la Romanie. 43 A levéltár Misti és Secreti sorozatai, amelyekből az anyag túlnyomórésze származik, rég magára vonták a kutatók, köztük magyarok figyelmét. A bennünket közvetlenül érdeklő XIII—XIV. századi részeket a Magyar Tudományos Akadémia 1874—1876-ban közzé is tette. 44 Ezek a szövegek Velence gazdaságpolitikájáról csak töredékesen tájékoztatnak. Mellettük a szenátusi tárgyalásoknak a Levantéról szóló teljes anyaga természetszerűleg hasonlíthatatlanul élesebb megvilágításba helyezi a köztársaság törekvéseit, azonkívül az egész velencei államszervezetet, s magától értetődően a gyar42 Fontes rerum Slavorum meridionalium. Ser. I. Acta et diplomata Ragusina. Tom. I, fasc, 2. Collegit et nunc primum in lucem protulit /. Radonic. (Zbornik za istoriju, jezik i knjizevnost srpskog naroda. 3. odeljenje. 3.) Belgrádi 1934. 843. 1. 43 Paris-La Haye, 1958—1961. I. k. 1329—1399, II. k. 1400—1430, III. k. 1431—1463. 44 Wenzel G.: Magyar diplomáciai emlékek az Anjou-korból, I— III. k.
