Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII—

XVIII. században 195 család ez idő tájt Sáros jelentős birtokosai közé tartozott.

4 Valószínű, hogy az említetteknek a szomszédos Abaújban vagy Szepesben is lehettek birtokaik, tehát, a kamara területén élő birtokosok nemesek voltak, vagy legalábbis azzá lettek. Míg a tanácsosok birtokosok voltak, az alárendelt tisztviselők közül Lippay János főpénztáros és Vízkelety Tamás pénztári ellenőr, noha nevük alapján ítélve kétségkívül nemesek lehettek, valószínűleg nem a szepesi kamara területéhez tartozó megyék autochton nemességéből származtak, sőt Vízkelety esetében meglehetős valószínűnek látszik, hogy a pozsonyi kamara vonzásköréből került ide. Kremer Mihály számvevő és Ernleitner Bálint segédszámvevő esetében pedig német polgári — feltehetően szepesi szász, vagy bányavárosi német és nem osztrák örökös tartományokból bevándorolt — eredetre lehet következtetni. Az alsóbb adminisztráció állásaiban úgy látszik, a polgári elemnek is volt részesedése. Még figyelemreméltóbb képet kapunk, ha az 1602. évi státust vesszük elemzés alá.

5 Migazzi váradi püspök alatt ugyanis ekkor három tanácsos volt a szepesi kamarában: Hoffmann György, Orllé Miklós és Kapronczay György. Közülük szedikerti és orlai Hoffmann György jelentékeny birtokos volt: Szedikert nevű birtokán előbb 1562-ben "Werner György és Thorda család osztoztak,

6 lehet rokonságban volt Thordával s Werner Györggyel is, ki a szepesi kamara keletkezésében jelentős szerepet töltött be.

7 Bár a Kapronczay család szereplésére az előző század elejéről akad adat, alig valószínű, hogy akár ő, akár Orllé a szepesi kamara területén számottevő birtokosok lettek volna: inkább úgy tűnik, hogy akkreditált hivatalnokok voltak. Annál egységesebb képet mutat a kamara közép és alsó hivatalnoki kara: dörögdi Medve (Midwe) András pénztárost (perceptor) és Madocsányi (Madachianyi) Márton altitkárt leszámítva, valamenynyien vagy német, vagy latinosított nevet viseltek, ami különösen a felvidéki német városok polgárságánál gyakori. Ügy tűnik, szinte német térfoglalásról lehet szó a szepesi kamara hivatalaiban, mert az ilyen nevek mint: Rosenmann, Raisz, Frank, Thann, Unterbaum, 111, Salzer, Hempel a felvidéki németség fiaira engednek következtetni. A Salzer név 1600-ban a lőcsei polgárok közt fordul elő,

8 az Unterbaum néhány évtizeddel később, 1667-ben ugyanott.

9 Hogy pedig valóban a polgári elem előretöréséről van itt szó, azt két adat is alátámasztja. Thann Antal számvevő 1610 február 10-én kapott címeres nemeslevelet fiával, Jonathánnal együtt, nemességét Szepes vármegye 1612-ben hirdette ki.

10 Nagy Iván szerint már apja, az idősebb Thann Antal is a szepesi, ezt megelőzően pedig a pozsonyi kamarát és a besztercei bányahivatalt szolgálta ugyancsak számvevői minőségben s 1576 körül II. Mátyás nemesítette meg; a nemeslevél azonban elveszett, ezért volt szükség az 1610. évi újabb címerlevél adományra.

11 4 Tóth i. m. I. köt. 290. 1. 5 Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Fol. Lat. 954. Scepuslensis Camerae Status Personalis 1604—1770. (A továbbiakban: Arch.) 6. fol., recto-verso. 6 Tóth i. m. II. köt. 472. 1. 7 Ember i. m. 147—148. 1. 8 Demkó Kálmán: Lőcse története. 1. Jog-, mű- és művelődéstörténeti rész. Lőcse 1897. 286. 1. 9 Demkó i. m. 292. 1. 10 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp. 1911—1932. 10. köt. 314. 1. 11 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és leszármazási táblákkal. Pest 1857— 1868. II. köt. 134—135. 1.