Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

196 Fallenbüchl Zoltán Thann esetében tehát egy bányavárosi, polgári német eredetű hivatalnokcsaládról van szó, melyben a számvevőségben való jártasság, mint foglalkozás, apáról fiúra száll. Néhány hónappal előbb, 1609. október 12-én kapott címerlevelet Raisz János, aki már 1602. július 1. óta a szepesi kamaránál írnok volt,

12 származási helyéről „kassai" előnévvel. Nyilvánvaló, hogy ő is a polgárságból eredt, ha meg kellett nemesíteni.

13 Raisz János 1650-ig, haláláig hivatalban maradt, 48 évig szolgált megszakítás nélkül, a kamara szolgálatában maradt Bethlen Gábor, majd Rákóczi György uralma alatt is. Munkássága teljesen egybeforrott a hivatallal: e tanulmány fő forrásaként szolgáló archontológiát is ő kezdte vezetni, csaknem félszáz évet fogott át. Valószínű, hogy az ő gondolata volt a kamara történetének ilyen formában való megörökítése is. Két ízben — 1632-ben és 1638ban — a királyi kamarától nagyobb összegű pénzjutalmat is kapott.

14 A hivatali utódlás Thann és Raisz között, a két nemesítés közti csekély időkülönbség arra mutatnak, hogy egyazon társadalmi réteg két személyileg is szoros kapcsolatban álló reprezentánsáról van szó, kik a hivatalnak a tanácsosokénál is fontosabb, adminisztratív teendőit végzik, hosszú, szakszerű gyakorlattal: polgári eredetű intellektuális réteg képviselői. Az iroda személyzetében a kisebb hivatalnokok közt az 1620-as évek elején Bethlen alatt is még találunk újabb nem magyar eredetre mutató neveket: Teufil (Teufel vagy Teophil) Kristóf 1619/20-ban lajstromozó, ugyanakkor Teufil János számvevőségi írnok: a kettő közt is valószínű a közeli rokoni kapcsolat. Ekkor Reimer Menyhért a kamarai elnök, aki azonban 1621-ben meghalt. A következő évben Bethlen megbízásából Bélaváry Dávid lett a hivatal elnöke, ki mint az archontológia megjegyzi „egyedül állt a kamara élén, bizonyos hivatalnokokat kitéve állásukból". Feltűnő, hogy ettől az időtől kezdve a közép és alsó állásokban is a nevek megváltoznak. Thann és Raisz sokáig, holtukig megmaradtak ugyan állásukban, de a német nevek 1630 körül eltűnnek és a magyar nevű tanácsosok mellett Ványay, Ormánközy, Árvay nevek viselői tűnnek fel a közép és alsó állásokban is — mind magyar nemesi családok képviselői. Mi volt a háttérben, csak sejteni lehet: a német polgári elem kiszorítása megkezdődött a hivatalból a magyar nemesség részéről. Ettől kezdve, a XVII. század 70-es éveiig úgy a felső, tanácsosi állásokban, mint a közép és alsó hivatali állásokban túlnyomó a magyar és nemesi hangzású nevek száma. A kiszorítás oka pedig alighanem a két elem különböző magatartása volt a katolikus részről egyre erőteljesebben kibontakozó ellenreformációval szemben.

15 A német polgári eredetű elem, mely magasabb oktatását elsősorban az északkeleti német egyetemeken nyerte, ragaszkodott a lutheránizmushoz, a magyar nemességet ellenben az udvar ellenreformációs politikája jobban hatása alá kerítette. így azután az eredetileg is katolikus jellegű hivatalban II. Ferdinánd uralkodása idején az eddiginél erősebben kifejezésre jutott a dinasztia szándéka, hogy csak a saját vallásán levőket alkalmazzon. Ezzel párhuzamosan az is éreztette hatását, hogy a katolikus iskolaügy megjavításával az eredetileg is katolikusnak megmaradt vagy újonnan viszszatért magyar nemesek fiai jobb iskolázásban részesülhettek s így az intellek12

Arch., fol. 6. r. 13 Nagy Iván i. m. 9. köt. 585. 1. és Kempelen i. m. 9. köti 43. 1. 14 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL), Magyar Kamarai Levéltár (a továbbiakban: MKL), Liber Resolutionum (Liber Debitorum) 1552/1549—1748 (a továbbiakban: Lib. Deb.) Mutató 1—2. köt. és Lib. 8. f. 658, Lib. 9. f. 137. (A II. rész címe Liber Resolutionumként idézve.) ™Demkó i. m. 381. 1.