Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.
A magyar medievisztika forráskérdései 13 tartjuk igen fontosnak, hogy milyen forráskiadványok találhatók a budapesti nagy könyvtárakban. Tapasztalatból tudjuk, mily támaszt jelent minden medievistának Hellebrant Árpád jegyzéke, amely az akadémiai könyvtár forrásgyűjteményeiről az 1909-i állapot szerint tájékoztat. 27 Amidőn a külföldi forráskiadványokban a Zsigmond-korról található, magyar vonatkozású okleveleket számba vettük, rendkívül megkönnyítette helyzetünket, hogy a nálunk található fontosabb sorozatok címét a könyvtári jelzetekkel együtt készen kaptuk benne. Tehát nem kellett külföldi bibliográfiák adatait könyvtári cédulakatalógusokkal egybevetni, s ezzel megtakarítottuk, hogy külön keresgélés nélkül állapítsuk meg, mely kiadványokra mily méretekben támaszkodhatunk anyaggyűjtésünkben. Nagy szükség volna ennek a jegyzéknek a kiegészítésére, hogy megtudjuk, egyrészt az elmúlt fél évszázad alatt milyen új forráskiadványokkal gyarapodott a könyvtár, másrészt a beszerzés időnkénti ellanyhulása, legfőbbképpen a háborúkat követő nehéz anyagi viszonyok mily mértékű hiányok okozóivá lettek. Ily számbavételnek maga a könyvtár is hasznát látná, mert állandóan tudná, hogy milyen alkalmakat kell megragadnia anyagának kiegészítése érdekében. Könyvtár és kutató a jegyzékkel kezében például hamar ráeszmélne, hogy H. Finke rendkívül értékes, magyar szempontból is fontos anyagot tartalmazó forráskiadványának, az Acta Aragonensia-nak 1922-ben megjelent harmadik kötete hiányzik. További nagy könnyebbséget jelentene, ha Hellebrantéhoz hasonló jegyzék készülne az ELTE könyvtáráról. Ez a jelentős gyűjteményünk ugyanis a múlt évszázadban, mielőtt az akadémiai könyvtár a felejthetetlen Pauler Gyula elhatározása következtében feladatává tette a forráskiadványok beszerzését, hasonló munkák gazdag sorozatával rendelkezett s mert ezek megvásárlására az akadémiai könyvtár eleve nem törekedett, sok, Magyarországon egyetlen példányban meglevő oklevéltárnak van birtokában. Melyek ezek, arra vonatkozólag az anyagot számba vevő jegyzék alapján tájékozódhatnánk. A két katalógus segítségével azt is megtudnók, mely — nálunk hiányzó — sorozatokra legyünk figyelemmel, ha oly nagyszerű gyűjteményekben, mint amilyen a Vatikáni Könyvtár, alkalmunk van kutatni. A magyar medievisztika azonban nemcsak azt kívánja meg, hogy teljes mértékben, hiánytalanul értékesítsük a külföldi kiadványokat, hanem azt is elvárja tőlünk, hogy az általános fejlődés problémáit megoldani segítő, vagy a velük való foglalkozást előmozdító okleveles forrásokban megkönnyítsük a külföldi kutatóknak a tájékozódást. Hiába hozzáférhető latin, kis részben német nyelvénél fogva minden szakember számára középkori forrásanyagunk, ez a valóságosnál áthatolhatatlanabbnak fog látszani, amíg a tájékozódást megkönnyítő iránytűt nem adunk az érdeklődők kezébe. Ilyennek szüksége régóta érezhető. Csak abban nem értenek egyet a szakemberek, hogy az oklevéltárakról szóló összefoglaló munka egyszerű katalógus legyen-e országok szerint elrendezett anyaggal, mint amilyen H. Oesterley öszszeállítása, 28 vagy pedig az egyes sorozatok, kötetek ismertetésére is kitérj esz27 Diplomatariumok és monumenták a M. Tud. Akadémia könyvtárában. Budapest 1909. 28 Wegweiser durch die Literatur der Urkundensammlungen, I —IL k. Berlin 1885— 1886.
