Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Jánosi Ferenc: Archivmitteilungen, Jg. XV–XVI. (1966) / 123–127. o.

124 Folyóiratszemle szöntő szerkesztőségi cikk — visszatekintve az elmúlt két évtized fejlődésére — kiemeli a német levéltári anyag szovjet részről történt átadásának jelentőségét (szemben a nyugati hatalmak elzárkózó magatartásával), méltatja az átvett anyagban végzett, átfogó feltáró munka eredményességét a hitleri fasizmus gaztetteinek és elkövetőinek leleplezésében, továbbá a létrehívott egységes levéltárszervezet hatékony közreműködését az egységes Németországért, az NDK felvirágoztatásáért vívott harcban, mely alapvetően elősegítette a levéltárügy társadalmi jelentőségének fel- és elismerését, valamint nemzetközi kapcsolatainak kialakulását. — ANNA PALARCZYKOWA az auschwitzi koncentrációs tábor náci hatóságairól, a mellettük felállított irodákról s azok szervezeti-működési szabályzatairól, a tábor ügyintézésének gyakorlatáról, valamint a töredékesen fennmaradt s zömmel az auschwitzi állami múzeumba került iratanyagról ad átfogó ismertetést. — D. AUE, L. ERXLEBEN és I. GRÜTZMACHER közös cikke a német munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeitől származó, s a Német Szocialista Egységpárt Központi Pártarchívumában őrzött hagyatékok módszeres feldolgozásáról számol be. — ULRICH HESS a kapitalista kori levéltári osztályok terjedelmi-illetékességi körének konkrét meghatározásával és szerkezeti tagolásuk célszerű kialakításával foglalkozik, az elvi tisztázás mellett gazdag gyakorlati útmutatással is szolgálva. — JOHANNES LACHS és FRIEDRICH KARL RAIF a Rostocki Városi Levéltárnak mint tudományos intézménynek 80 éves múltjáról ad — különösen helytörténeti vonatkozásban — gondolatébresztő áttekintést. — KAREL BEDNAR, az ultraviolett sugarakkal történő fényképezés levéltári felhasználásáról tudósít a különböző káros behatások (nedveség, tűz, a pergamen és papír karbonizálódása) folytán elhalványodott, olvashatatlanná vált szövegek, áthúzott szövegrészek, megfakult daggerotípiák, stb. restaurálása esetében. — No. 3.: HANS-JOACHIM SCHRECKENBACH az 1945—1952 között működött járási közigazgatási apparátus fOndjaival kapcsolatos levéltári munkálatokról számol be, részletesen elemezve a begyűjtés és levéltári átvétel, a fondkialakítás és fondelhatárolás, a selejtezés és feltárás, valamint — főleg helytörténeti szempontból — az iratanyag társadalmi hasznosításának kérdéseit. — PAUL LENTMANN a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából a Szövetség elnökségének levéltárában őrzött s a német szakszervezeti mozgalom történetének kutatása szempontjából rendkívül értékes forrásanyagok részletes ismertetését adja. — HARTMUT HARNISCH a levéltári térképanyagok rendezésében a közigazgatási területi tagozódásnak megfelelő csoportosítással, illetve a tárgyi-típusbeü kategorizálással szemben — a proveniencia elve mellett tör lándzsát, áttekintő képet adva a potsdami levéltári térképanyagok fondrendszeréről. — AGATHA KOBUCH a szász kerületi tanfelügyelőségek, illetve kerületi iskolaigazgatóságok szervtörténeti fejlődését kíséri nyomon, regisztraturáik részletes ismertetésével. — EBERHARD SCHETELICH a német történészek III. kongresszusának az ifjúság történeti képzésével és szocialista nevelésével kapcsolatos tanácskozásáról számol be, amely — többek között — az iskolák és levéltárak közötti jobb együttműködés kialakítása érdekében részletesen elemezte a levéltárakra háruló feladatokat: működésük valamint iratanyaguk társadalmi jelentőségének tudatosítását az iskolákban, a levéltári dokumentumoknak az iskolai oktatásba való bekapcsolását, a pedagógusok ösztönzését a levéltári források hasznosítására mind tudományos kutatásaikban, mind gyakorlati oktatómunkájukban. — WILLY HÖNNIGER a Schmalkaldení Városi Levéltár fényképgyűjteményének kialakulását ismerteti; hangsúlyozza, hogy az iratanyag bizonyító erejét milyen hatékonyan növelheti a helytörténeti fényképtár, rögzítve a település és a környező vidék összképét és részleteit, illetve az azokban beálló változásokat, megörökítve a helyi fejlődés eredményeit, a fontosabb rendezvényeket, a helyi munkásmozgalom eseményeit. — Ugyanezen szám közli KAREL BEDNÁRNAK az ultraviolett sugarakkal történő fényképezést ismertető tanulmánya második, befejező részét. — No. 4.: WALTER HOCHMUTH a Német Szocialista Egységpárt VI. Kongresszusának ideológiai irányelveiből kiindulva a levéltárügy fejlesztésében döntő szerepet játszó tényező: a tudományosan megalapozott irányító munka feladatait elemzi a távlati tervek kollektív kidolgozása, a főbb levéltári munkaterületek feladatainak meghatározása, a technikai fejlesztés, valamint a levéltárépítkezés programjának kimunkálása, a személyi állomány kiképzésének, illetve továbbképzésének fejlesztése terén. —• WALDEMAR SCHUPP a levéltári középkáderek kiképzésére létesített szakiskola 10 éves múltjáról, oktató- és nevelőmunkájáról ad részletes és levéltári szakképzésünk fejlesztése szempontjából megszívlelendő tanulságokban gazdag ismertetést. — REINHARD KLUGE a kapitalista kori levéltári fondok forrásértékének és kiaknázhatóságának feltárása és rögzítése szempontjából elemzi a rendezési és jegyzékelési-nyüvántartási munkamódszereket. — A szám KÜNCÖ GEORGIEV tollából ismertetést közöl a bolgár levéltárügy történeti fejlődéséről, jelenlegi szervezeti felépítéséről és működéséről, a bolgár levéltárak tudományos és népművelési-ismeretterjesztő munkájáról. A füzet tartalmát értékes tudósítások gazdagítják (a német történészek III, kong-