Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Pákh Judit: Archeion, XLII–XLIV. (1965–1966) / 117–120. o.

118 Folyóiratszemle dásával foglalkozik egy konkrét szerv esetéből kiindulva a Krakkói Ipari és Kereskedelmi Kamara történetét a német megszállás időszakában vizsgáló HENRYK KAPISZEWSKI (XLII), Véleménye szerint a kamara iratanyagának a második világháború alatt keletkezett része külön fondot képez, mivel tevékenységének jellegét a hitleri hatóságok gyökeresen megváltoztatták. Az ismertetésre kerülő évfolyamok egyébként a Krakkói Ipar- és Kereskedelmi Kamara egész történetét bemutatják a Krakkói Állami Levéltárban őrzött iratanyag vizsgálata alapján. A Kamara megalakulásától, 1850-től 1939-ig terjedő időszakot HENRYK DOBROWOLSKI (XLII), az 1945-től 1951-ig terjedő időszakot ANIELA KIELBICKA (XLIII) ismerteti. — ÁNDRZEJ PIBER cikke a lengyel és külföldi szakirodalom eredményeire és a levéltári gyakorlatra támaszkodva magánszemélyek levéltári hagyatékát elemzi a tartalom, a tagolódás, a rendezési módszerek vizsgálatán keresztül (XLII). Az irattan területén mutat fel eredményt JERZY JAROS, aki elsősorban sziléziai tapasztalatok alapján a lengyel szénbányák iratanyagában található 1945 előtti személyi Íratok összetételét, az elveszett személyi iratok egyéb ügyviteli iratokkal történő pótlásának lehetőségeit ismerteti (XLII). A három számban közölt cikkek egy részének középpontjában azonban elsősorban gyakorlati, módszertani kérdések állanak. MARIA PESTKOWSKA a lengyel levéltári leltárak vizsgálata alapján azokra a hibákra és hiányosságokra hívja fel a figyelmet, amelyek e leltárakban, s különösen a levéltárísmertetési céllal azokhoz írt bevezetőkben annak következtében szaporodtak el, hogy a segédletet készítő levéltárosok gyakran figyelmen kívül hagyják a Levéltári Főigazgatóság által e tárgyban kibocsátott szabályzatokat (XLIII). — _ MARIA LEWANDOWSKA, BARBARA SYDLOWSKA, MARIA TARAKANOWSKA saját tapasztalataik alapján azokat, az egyelőre még gyakran kísérleti jellegű módszereket ismertetik vitaindító szándékkal, amelyeket a Varsói Üj Iratok Levéltárban őrzött, az 1944—1955 között keletkezett, nagyrészt hiányos, rendezetlen állapotban átvett fondok rendezése, illetve átrendezése közben alakítottak ki (XLIII). A levéltárak gyakorlati munkájával foglalkozó közlemények számban is jelentős részét képezik azok, amelyek a szervek ügyintézésével, az irattárak helyzetével, a levéltárak és irattárak kapcsolatával foglalkoznak, tehát mindazzal, ami az állami levéltári fond képzésének feladatához, e feladat gyakorlati oldalához tartozik. Ezek közé sorolható WERONIKA KLONOWSKA beszámolója a Lengyel Népköztársaság központi hatóságainak irattárait érintő problémákról (XLII). A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen mértékben érvényesülnek e hatóságok irattárainak munkájában a Levéltári Főigazgatóság által kibocsátott rendelkezések. A cikk rámutat a központi hatóságok levéltárainak legsürgősebb szükségleteire is, különösen kiemelve ebben a tekintetben a szakképzett személyzet biztosításának jelentőségét. — TADEUSZ GRYGIER vitaindító cikke az Olsztyn-i Állami Levéltár gyakorlata alapján azt bizonyítja, hogy a szervek által a levéltáraknak átadandó iratanyagról kellő gonddal összeállított átadási iratjegyzékek a levéltárban hosszabb ideig a készítendő levéltári leltárat is sikerrel pótolhatják (XLIII). — IRENA RADTKE az ügyviteli, irattári és levéltári munka megkönnyítésének_ érdekében a szervezeti felépítéshez igazodó mutatókkal szemben, egyöntetű, termelési-szakági, tárgyi mutatók alkalmazását javasolja a szervek ügyintézésében. Hangsúlyozza a decimális rendszer alkalmazásának előnyeit e mutatók készítésénél, s rámutat az ügyviteli reform e területén a levéltárakra háruló feladatokra (XLIV). A levéltárak részéről az irattárak felett gyakorolt felügyelet módszerével, s e munka tapasztalataival foglalkozik JERZY JAROS (XLIII) és STANISLAW NAWOCKI (XLIV) cikke. Jaros az irattári selejtezésnél kötelező levéltári felügyelet olykor túlzott beavatkozásától óv, Nawrocki pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyzet javulása ellenére, az intézmények s vállalatok irattárainak nagy részében a maradandó tudományos értékű iratok védelme ma sem megfelelően biztosított. Az e téren fennálló hiányosságok kiküszöbölése céljából ajánlja az irattárosok szakképzettségének emelését, a vállalati igazgatók ebben való érdekeltségének növelését, a levéltárak részéről gyakorolt felügyelet jelenlegi módszerének megváltoztatását. Témájánál fogva a fenti közlemények mellé sorolható CZESLAV SKOPOWSKI írása is (XLIII), aki a Poznan-Í Vajdaság területének^ irattáraiban^ található, ügyviteli értékkel már nem rendelkező, levéltári átadásra váró, jelentős mennyiségű iratanyag állapotáról számol be. A népművelési feladatoknak a levéltárak tevékenységében játszott szerepét. tárgyalja STEFAN POPIOLEK cikke, különös tekintettel a járási levéltárak lehetőségeire. A járási levéltárvezetőkre a jövőben fontos szerep vár mind a járás kulturális munkájának irányításában, rriind a levéltárban őrzött források népszerűsítésében (XLIV). — A vajdasági levéltáraknak alárendelt járási levéltárakra háruló növekvő feladatok kérdése fontos helyet kapott a Központi Módszertani Bizottság 1965. májusi ülésén (XLIII). Az ülés témáját ^ az állami levéltári fond elosztásával kapcsolatos problémák megbeszélése képezte. Ezek keretében központi helyen vetődött fel annak szükségessége, hogy a központi és vajdasági levéltárak a járási levéltárak es