Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - IRODALOM - Dán Róbert: Magyar-zsidó oklevéltár V–IX. k. Szerk. Scheiber Sándor és V–VII. k. Grünvald Fülöp. Bp., 1959–1966. / 112–113. o.

112 Irodalom Külön ki kell emelnünk a kongrua, párbér, egyházi adó, egyházi alapítványok történetileg is jól dokumentált, de a Horthy-kor gyakorlatában különösen tételes jogilag cészíetesen tárgyalt problémaköreit. Ezek a kérdések minden levéltár iratanyagában felmerülnek, hisz pl. a kegyúri jogviták elsőfokú bírája a főszolgabíró volt. Abból a célból, hogy ezeket világosan lássuk, minden levéltárosnak célszerű, ha legalábbis kéznél tartja ezt a könyvet. Inkább politikai történeti, mint jogtörténeti kérdés, de igen érdekes, és teljesen új adatok tömegét nyújtja a püspöki székek Horthy-kori betöltése körül zajlott viták leírása. Részletesen foglalkozik az összes diplomáciai tárgyalásokkal, a magyar kormány törekvéseivel, és azzal, hogyan hiúsította meg ezeket sorra a szentszék. Milyen szerény keretű, és általánosságokban mozgó megállapodást sikerült végül is létesíteni. A Vatikán szempontjainak merev érvényesítésére jellemző, hogy Bethlen kormánya újra és újra javasolta a kormány egyik befolyásos tagjának, Vass Józsefnek püspökké kinevezését, de hiába. Nem azért, mintha Vass József erkölcsi életét kifogásolták volna, vagy pénzkezelésének tisztasága esett volna kifogás alá (ez csak Vass halála után, a Dréhr Endre államtitkár ellen indított bűnügyben merült fel), hanem azért mert miniszter korában reverendában jelent meg a kormányzó fiának református templomban tartott esküvőjén, noha a menyasszony katolikus volt (322. 1.). A Vatikán bizalmatlanságát mutatja, hogy nemcsak a magyar kormány, de a kormány szándéka ellenére esztergomi érsekké kinevezett Serédi Jusztinián, a római Kúria kedves embere is sérelmesnek látta a Vatikán eljárását. (339—340. 1.) A könyvnek külön érdeme a nagyon szerteágazó és bonyolult kérdésekben a határozott állásfoglalás ellenére is megőrzött reális látása és írásmódja. Éppen ezért bántó a könyv borítólapjának hajtásán olvasható reklámszöveg, mely egyebek között Werbőczy hamisításainak leleplezését ígéri, holott erről a könyvben szó sincs, csupán a helyes tétel indokolásának hibáiról. Bizonyos, hogy ehhez a reklámszöveghez a szerzőnek semmi köze sincs, de legtekintélyesebb tudományos kiadónknak több gondosságot kellett volna tanúsítania. Degré Alajos MAGYAR—ZSIDÓ OKLEVÉLTAR V—IX. k. Szerk. SCHEIBER SÁNDOR és V—VII. k. GRÜNVALD FÜLÖP Bp. 1959—1966. A magyar—zsidó történelem levéltári forrásainak feltárása már a XIX. század végén megindult. Kobn Sámuel kitűnő munkájában (A zsidók története Magyarországon. Bp. 1884.) 68 db. középkori oklevelet tesz közzé. Kezdeményezése nyomán Bücbler Sándor a budapesti zsidók történetével foglalkozó könyvében alapos levéltári kutatást végzett (A zsidók története Budapesten. Bp. 1901.), majd 1903-tól megindul a Magyar—Zsidó Oklevéltár sorozat. 1938-ig négy kötetben az 1092—1740 évkorból több mint ezer darab irat került feltárásra. A II. világháború után 1948-ban dr. Scheiber Sándor újra felvetette a sorozat folytatásának gondolatát, és még ebben az évben Iványi Béla közzé is tette középkori oklevélkutatásainak e tárgykörbe eső vonatkozásait, regeszták formájában (Középkori regeszták a magyar zsidóság múltjára vonatkozólag. IMIT Évkönyv 1948. pp. 74—88.). Bár az első pótkötet, amely a V/l jelzetet kapta, csak tíz évvel később, 1959-ben jelenhetett meg, a tudományos kutatás időközben is rendszeresen tovább folyt. A V/l kötetben Iványi Béla, Horváth A. Tibor a középkori anyagot egészítette ki, Fodor Henrik a hódoltság korának emlékeit tárta fel és Házi Jenő a soproni zsidóságra vonatkozó oklevelek kiadását vállalta. (Magyar Zsidó Oklevéltár. V/l. k. 1096—1700. Szerk. Scheiber Sándor és Grünvald Fülöp. Bp. 1959.) A V/2 kötetben közreműködött Esze Tamás a Rákóczi-kori emlékek gyűjtését és feltárását végezte, Dercsényi Móric a Thököly-levelezés anyagában található zsidó vonatkozásokat gyűjtötte egybe. (V/2, k. Szerk. Scheiber Sándor és Grünvald Fülöp. Bp. 1960.) A V/l—2 kötetek bebizonyították, hogy a nagy múltú sorozat képes új életre kelni, sőt bizonyos vonatkozásokban meghaladni a korábbi köteteket. A szerkesztők gondot fordítottak a feltárás körének szélesítésére. Az egyes regeszták majd az oklevélszöveg után pontos lelőhelyutalások és formai jegyzetek tájékoztatják a kutatókat, az egyes kötetek összefoglaló áttekintését pedig pontos mutatórendszer könnyíti meg. A név- és helymutató mellett tárgymutató is eligazít a szövegekben. Hasonló a felépítése a VI. kötetnek, amely a V/l—2. folytatásának tekinthető, nem csupán számozása, hanem tartalma miatt is. (Vl. k. Szerk. Scheiber Sándor és Grünvald