Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

98 Szűcs László joga érdekében emelek szót. Azoknak nevében, akiket az állam évtizedeken keresztül tudatosan alázatosan nevelt csak azért, hogy ne ébredjenek öntudatra. A háború iszonyú nyomorára volt szükség, hogy a dohánygyári munkásnők öntudatra ébredjenek és felismerjék azt, hogy hova tartoznak. Ma felismerték, hogy az osztályöntudatosan harcoló nemzetközi szocialistákhoz tartoznak. Ez végtelenül fáj az állam hatalmas urainak és a dohánygyári munkásnőket üldözik egy bizonyos mintára, mely egyformán alakul ki az állami dohánygyárak minden üzemében. Példa erre az óbudai eset, ahol a keresztény szocialistáknak (Le velük!) 5—6 éve volt ott mozgalmuk, melyet nem vettek észre, amely szabad volt. Amikor mostan nemzetközi alapon szervezkedtek, alig fél éve a dohánygyári munkásnők, mert a mai állapotokat nem bírták tovább, akkor üldözőbe vették, az utcára dobták, áldozatot szedtek közülük és azokat a munkásnőket, akiket visszavettek, újonnan vettek fel. Ez annyit jelent, hogy úgyis csekély kegydíjukat elveszítették. De a keresztényszocialisták, akik kimondottam a Magyar tisztelendő táborába tartoztak, ezek nem veszítették el kegydíjukat, és nem veszítették el a 2 koronás napi díjpótlékukat sem. De elvesztették a nemzetközi tábor tagjai, akik közel ezren voltak. Példa erre az egri dohánygyári munkásnők esete, akiket egyetlen bejelentetlen értekezlet megtartásáért tömegesen 8—10 napi börtönre és pénzbüntetésre ítéltek a dohánygyárban. Fellebbezésüket Egerben a rendőrség nem veszi tudomásul. Lágymányoson két munkásnőt, akik 16—18 éve tartoztak e gyár kötelékébe, elbocsátottak. Ez az állam, a központi igazgatóság részéről a papokkal összejátszó stikli és a dohánygyári munkásnőket tudatosan üldözik. Akik a szervezet tagjai, azoknak a legcsekélyebb megmozdulásért kizárás, elbocsátás jár. Kijelentem a dohánygyári munkásnők nevében, hogy a munkásnők szervezkedési és egyesülési szabadságáért és gyülekezési jogáért a legmesszebbmenő harcot veszik fel. A dohánygyári munkásnők ezután már nem hajlandók meghátrálni, nem akarnak bigottságban élni a papok és a kormány urainak hatalma alatt. Azonkívül a dohánygyári munkásnők két évvel ezelőtt azzal fordultak a fölöttes igazgatósághoz, hogy élelmezésükről gondoskodjék. A dohánygyár igazgatósága mindent megígért, de szép szavakból jóllakni nem tudunk. A dohánygyári munkásnőknek, legutóbb a pénzügyminiszter személyesen megígérte, hogy szövetkezetüket felállítják. A dohánygyárakban már vannak fiókok, melyekben egyszer majd élelmiszereket fognak tartani, de szeretném látni én azt az igazgatóját, aki ezzel jól tudna lakni. Azonkívül: ha az állam urai tudnak gondoskodni, hogy a tisztviselők cukorral, zsírral, liszttel egész évre bőségesen el legyenek látva, mí nyomorgó munkásnő családanyák, kiknek férjét, fiaikat, testvéreit a frontra küldték, a családfenntartók követeljük az állam hatalmas uraitól, hogy gondoskodjék róla, hogy tisztességesen lássák el és adják meg nekik is legelemibb emberi jogukat: a gyülekezési és szervezkedési szabadságot.] Weltner Jakab: [T. Pártgyűlés! Wekerle első miniszterelnöksége idejéből maradt fenn egy adoma. A király azt kérdezte tőle, hogy milyen nap van ma? Wekerle azt mondotta, hogy csütörtök Erre a király azt mondotta: Téved kedves Wekerle, mert máma tényleg csütörtök van. Ti. jelezni akarta ezzel, hogy téved, mert egyszer igazat mondott. Hát a mostani kormány, mely demokrácia jelszavával, nagyhangú ígéretekkel jött ide, ez a kormány az első naptól kezdve egész mostanáig egyebet sem tett, mint ígéretet ígéretre halmozott, és egyetlen dol got, amit ígért, meg nem valósított. Emlékezzünk vissza, mi változott Tisza óta ebben az országban, — mi változott azóta, amikor az új rendszert kihirdették? Nem változott semmi és nem kések kijelenteni, hogy száz dolog rosszabbul van ma, mint akkor, amikor Tisza volt a kormányon. (A szónok a cenzúra alkalmazásában, az állami üzemekben alkalmazott munkások helyzetében, a választójogi törvény helyzetében beállott kedvezőtlen változásokról beszélt a következő, itt kihagyott részben.) Mit gondol a kormány, ezt el lehet ütni azzal, mert megalkotják a választójogot? Mit gondol a kormány, ha koplalnak, szenvednek, fel lehet függeszteni az egyesülési jogot, el lehet tiltani a gyűléseket azon a címen, hogy a munkások mindent el fognak tűrni, mert a választójog ígéretét bírják? Landler elvtárs azt mondta: a koalíció szelleme kísért. Én azt mondom: nagyon éretlennek tartják a munkásosztályt, ha azt hiszik, hogy az ígéretekkel és szélhámosságokkal továbbra fenn lehet tartani e kétszínű játékot, melyet most folytatnak (Taps.). Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a munkásság a világháborúban sem tanulta meg, hogy nem lehet ígéretekkel évekig halasztgatni olyan reformokat, melyeket rég megígértek. Igaza van Bajaki elvtársnak: fél egy van, rögtön kell cselekednie a kormánynak. (Taps.) Rögtön kell cselekednie a kormánynak, ha nem akarja azt, hogy nélküle a munkásság cselekedjék. Akkor rájuk nézve késő lesz. Mit gondol a Wekerle kormány? nem jobb egy olyan Tisza-kormány, mely őszintén,