Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete. 1917. november 25 97 katonai felügyelet alá helyezzenek. Ez oly rettenetes apparátust igényel, hogy gyakorlatilag teljesen keresztülvihetetlen. De elvileg sem tartom ezt az indíványt helyesnek. Mégpedig azért, mert a közélelmezéssel szemben két álláspontja lehet a munkásságnak. Vagy azt mondja: részt akarok a közélelmezésből, segíteni akarok a kormányon, vállalom a felelősség egy részét, s adok jó tanácsokat és útmutatásokat, hogy hogyan kell ezt jól elintézni. Ez azt jelenti, hogy a munkásság a közélelmezés javításával hozzájárul a háború minél további kihúzásáig. Vagy pedig a másik álláspont, amely azt mondja: A közélelmezési bajok a háború következményei, a kormány nem kérte a mi tanácsunkat és beleegyezésünket a háború megindításához, mi tehát csak azt mondjuk most: a kormány kötelessége a közélelmezésről gondoskodni és nem a mi dolgunk őket tanáccsal és segítséggel ellátni. Ez nem illik bele abba a hangulatba, amelynek a kifejezője ez a kongresszus kell, hogy legyen.] Tömböly József (Tatabánya): [Igen t. Pártgyűlés! Most van először szerencsém ezen a helyen a magyar bányamunkásság képviseletében felszólalni. Azt hiszem elvtársaim, nem lesz előttünk érdektelen, amit egy-két szóval kívánok megvilágítani. Azok a hatalmas urak, akik elképzelik maguk felől, hogy minden jónak megteremtői, elfelejtettek számolni azzal, hogy hiszen ez a 100 000 emberből álló csoport ugyanúgy teremtetett, mint a másik 100 000. Ezeknek úgy van szükségük jogra, szabadságra, egyesülésre, mint a többi munkásnak. Miért nem születik meg az a törvény, amely kimondja a Magyarországi Bányászok Országos Szövetségének felállítását? Miért nem adatik meg ennek a 100 000 embernek ugyanaz a jog, amely sok munkástársunknak megvan? Röviden annyit akarok mondani, nem akar ez ijesztés lenni, hanem annyit kívánok megjegyezni, hogy ha a hatalmasságok nem veszik számításba azt, hogy 100 000 embertől nem függ Magyarország létfeltétele és biztonsága, akkor igen rosszul számítanak, mert a meleg és fehér karácsony helyett hideg és fekete karácsony lehet. Hasson oda a párt, hogy figyelmeztessék a kormányt: szülessenek meg a magyarországi bányászok szakegyesületi alapszabályai, mert ha nem, az engedély nélkül is meg fog történni. Nem tudhatom elvtársaim megérteni okos ésszel azt, hogy miért zárkózik el a kormány az elől a fontos kérdés elől, mikor már a bányatársaságok, a katonai parancsnokságok nyomása alatt, megengedték és elismerték a munkásság ezen jogait. Nem tudom megérteni miért fázik a kormány, hogy 100 000 embernek jogot adjon, ha azt követelték tőlünk, hogy igenis termeljetek, meg kell tennetek hazafias kötelességteket azért, mert háború van. Elvtársaim azt hiszem a munkásság megállja a helyét a háborúban. De elvárja, hogy gondoskodjék a kormány, még pedig rövid időn belül, hogy nekünk ezek az alapszabályok megszülessenek, mert különben ha az explodáció megtörténik, a felelősség az övék.] Fodor István: [Preusz elvtárs határozati javaslatához én is hozzájárulok, azonban kívánom, hogy záros határidőhöz kössék. Éspedig következőképp: Emlékezzünk arra, hogy július 22-én tartottunk egy élelmezési ankétot, akkor is éppen olyan forradalmi, épp oly elkeseredett hangulat volt, mint máma. Akkor az összes küldöttek felszólalásukban kinyilvánították azt a véleményt, hogy a műhelyekben nem tudják fékezni a munkásokat, mert oly nagy az elkeseredés, hogy lehetetlen fékezni, mert látják, hogy a kormány nem akar semmit ^ se csinálni. A pártvezetőség olyan határozatot hozott, mely azt mondotta, hogy azonnali intézkedéseket követel. Egyesek azt a kifejezést használták, hogy a párt azért nem akar erélyes intézkedésekhez nyúlni, mert talán a választójogi kérdésben megegyezésre jutott és ezért mérsékelt álláspontot foglal el a kormánnyal szemben. Akkor Garbai elvtárs azt mondotta, hogy a választójog kérdésével egyáltalán nem ütött rést kritikai jogunk gyakorlásán. Azt mondotta, hogy nem csak kritikai jogunkat, de akció-szabadságunkat is gyakorolhatjuk. Nyomban ezután azt mondotta, hogy szociáldemokrata párt egyáltalában nem kötötte le magát a választójogi blokk-megegyezéssel, megvan úgy kritikai, mint akciószabadsága. Az ezt követő „Népszava" a következőket írta: A szervezett munkásság elégedetlen szava igazolja, hogy mennyire akarja a választójogot, de nem oly botor, hogy a választójog érdekében oly politikát eltűrjön. Vasárnap az egész ország szervezett munkássága ezt hangoztatta. Azt kérdezték: hol a kormány? Azt üzenték, hogy nem tűrik ezt a féktelen fosztogatást. Elég volt az agráriusok rablása, gyors rögtönös intézkedést követelünk. T. Kongresszus! Ezt a rögtönös intézkedést négy teljes hónapig vártuk. Nem tudom, a pártvezetőség miért várt négy hónapig? Előbb nem tudták, hogy ettől a kormánytól semmit sem várhatunk? Azért is kívánok záros határidőt kikötni, mert hisz a munkásságnak máma van annyi ideje, hogy meg tudja mutatni, hogy ha a kormány nem tudja megcsinálni, elsöpri. Adjon olyan méltányos választ, amely a demokratikus felfogásnak megfelelő. Kérem, a jövőben ne négy hónapig, hanem 15 napos határidőn belül követelje, hogy a kormány adjon világos választ és ha nem: a szociáldemokrata párt éljen azzal a hatalommal, melyet a munkásság kezébe letett.] Keresztényi Józsefné: [T. Pártgyűlés! Közel 10 000 dohánygyári munkásnő gyülekezési 7 Levéltári Közlemények