Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.
80 V. Windisch Éva évültek. Ehelyett a magyar hadrendszer fejlesztésének a portaszám szerint kiállítandó katonaság elvére kell épülnie. 46 E fejtegetésekkel Kovachich — a benne foglalt arisztokrataellenes kijelentések ellenére, s így talán öntudatlanul — a főnemesség érdekeit képviselte, történeti érvekkel kívánva őket felmenteni az új katonai költségek elvállalásának terhétől. Valószínűnek látszik azonban, hogy kiküldetését nem elsősorban a hangoztatott nézeteknek köszönhette, hiszen a kiküldetés célja amúgy is csak az anyag összegyűjtésére, s nem feldolgozására irányult. Felvetődik a kérdés, nem gondolitak-e már a törvénycikk megfogalmazói Kovachichra, .amikor a történeti anyag megismerésének szükségességét kijelentették. Nem hiába hangoztatta Kovachich évtizedeken át hihetetlen szívóssággal, hogy ia magyar közjog tisztázatlan kérdéseiben csak a mag ismeretlen források nyújtíhataak útmutatást: ez a vélemény utat tört magának a rendek körében. De közvetlen személyi kapcsolatokat is kereshetünk a döntés mögött. Ürményi országbíró gyermekeinek nevelője, később az országbíró titkárja, a fiatal Horvát István, nagy tisztelője s személyes jóbarátja Kovachichnak; Horvát könnyen befolyásolhatta Örményit abban az irányban, hogy használja fel az alkalmat .s tegye lehetővé Kovachich számára az ország levéltáraiban való kutatást. Ehhez a tervhez ,nem lehetett nehéz miagnyerni a Kovachich munkásságát — ha máshonnan nem, Kovachich kérvényeiből, felterjesztéseiből *- jól ismerő József nádor beleegyezését sem. Az expedícióval kapcsolatos részletkérdések 1810 tavaszán gyorsan /lebonyolódnak. Április 20-án Ürményi jelenti a nádornak, hogy a banderiális deputáoió megvizsgálva Kovachich és Schwartmer a deputáció felkérésére írott fejtegetéseit a bandériumokra vonatkozólag, arra a véleményre jutott, hogy Kovachiehot kell megbízni a levéltárak átkutatásával. Hivatkozik Kovachich eddigi szerencsés kutatásaira, buzgó készségére a fáradságos feladat elvállalására, s arra, amit Kovachich írt neki: a törvényhatóságok jegyzői és levéltárosai beleuntak az akták keresgélésébe, de ha Kovachich segítségükre lenne, könnyen találhatnának vonatkozó anyagot. Ürményi — Kovachich szellemében — hangoztatja a kutatások fontosságát annak érdekében, hogy kiderüljön, melyek az alkotmány lényegéből fakadó terhak. A nádor azonnal intézkedik. Seimsey kamarai elnököt felszólítja, engedélyezze Kovachich számára a hivatalából való távolmaradást, Örményit viszont arra utasítja: adjon Kovachichnak megfelelő instrukciót, mely szerint egyrészt a bandériumok múltját kutassa fel, másrészt az Archívum Regni és a Nemzeti .Múzeum .gazdagítása érdekében működjék. Különös gondot fordítson az országgyűlési dekrétumokra és azokra az iratokra, melyek a Corpus Juris új, teljes, javított kiadását lehetővé teszik — ez a nádor régi óhajtása. Az iratokat ne igyűjtse össze, csak lelőhelyüket jegyezze fel, s készítsen másolatokat. Az út költségeire s esetleges másoltatási költségeikre vegyen fel előleget. 47 Ez a válasz több új elemet tartalmaz a korábbiakhoz képest, s airra enged következtetni, hogy Kovachich iá. deputációtól függetlenül is előkészítette kikül46 Reflexiones circa postliminio reducendum institutum banderiorum Ín exercituatione Hungarica. 1810. OSzK. Kt. Fol. Lat. 111. ff. 22—47. 47 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: OL.) Nádori levéltár. Diaetalia, 971/1810. 1810. ápr. 20. — A deputáció iratai az 1827-ben ugyané tárgyban kiküldött albizottsághoz kerültek. Egyik deputáció összesített iratanyagának sem sikerült nyomára akadnom.
