Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 79 got, legalább azokat a vármegyéket, amelyek a „török biasrbársá'gjtóP' megkíínéltek maradtak. Mqg fogja látogatni az itteni köz- és .magánkönyvtáraikait, levéltárakat, múzeumakat, gyűjteményeket, $ megpróbálja a figyelmet érdemlő darabokat pénzért vagy ajándékként megszerezni. Bízik abban, hogy sikerül majd megoldania a hivatali szabadság és útiköltség hiányából származó nehézségeiket. Mindenesetre csak az uralkodó engedélyével kíván eljárná, nehogy ártalmára lehessenek azok, akik őt legfelsőbb helyen minden módon gyanússá igyekezned? tenni. Talán még arra is mód fog nyílni, hogy az esztergomi érsek és a nádor védőszárnyai alatt tegye meg útját, s hoigy az ő .számukra gyűjtsön emlékeket.

45 Még másfél év telik el azonban, amíg Kovachich útitervei megvalósulhatnak. Az útra ekkor már nem elsősorban a közgyűjtemények .gyarapításának gondolata adja 'meg az indítékot, hanem a bamderiális subdeputatio munkálatainak megakadása. Miután a levéltáraktól kapott válaszok — mint láttuk — neun bizonyuknak kielégítőnek, a subdeputatio elhatározza, hogy egy tudóst bíz meg a vonatkozó anyag összegyűjtésével. A kijelölendő személyt illetően, úgy látszik, megoszlanak a vélemények; ezzel magyarázható, hogy 1810 áprilisában két •tudóst szólítanak fel, adjon írásbeli véleményt a bandériumok .kérdéséről: Schwartner Mártont és Kovachichot. Schwartner -munkáját nem ismerjük, Kovachich dolgozata azonban fennmaradt. E fejtegetések kiindulópontja az államok föderális vagy feudális (vagy a kettő keveredéséből előálló vegyes) rendjének feltételezése. Magyarország kezdetben, mint miieden állam, föderális berendezésű volt: minden állampolgár nemes volt, valamennyien tartoztak a haza védelmében részt venni, s az uralkodó egyben hadvezér volt. A királyok azonban már korán bevezették a feudális rendszerit: birtokadomány okkal megosztották a társadalmait, a korábban egyenlő szabadságnak ösrvendo nemzet urakra és 'alávetettekre bomlott. A személyes katonáskodás egyedül a nemesség kötelezettsége maradt; ez saját biztonsága érdekében maga kívánta a fegyvereket kézben tartani, hoigy a jóval nagyobb számú alávetett lázadásait leverhesse. A nemesség rétegződésével, a szegényebb nemeseknek a főuraikihoz való csatlakozásával alakultak ki a bandériumok a XIII. században. A főurak mintájára azután — akik nemcsak a háború nagyobb terheit viselték, de ezt saját hasznúikkal kötötték össze, seregeiket erőszakosságok elkövetésére is felhasználták — a főpapok is állítottak bandériumokat. A XV—XVI. századi vonatkozó törvények ismertetése után Kovachich megállapítja, hogy a török unalom állandósulásával a bandériumok elenyésztek; a királyok ettől kezdve inkább idegen katonaságban bíztak. A banderiális kötelezettség felelevenítésével kapcsolatosam Kovachich kijelenti: ma Magyar országon nincsen olyan személy vägy család, amely bandérium tartására kötelezhető lenne. A vonatkozó- régi törvények családokat nem neveznek meg; az viszont, hogy a megnevezett főpapok és királyi hivatalnokok osztályuk vagy rangjuk után lettek volna erre kötelezve, nem bizonyítható. Egyébként a bandérium-tartás ma jóval költségesebb lenne, minit volt annakidején. De nem kötelezhetők erre az egyháziak sem: az ő anyagi helyzetük is megváltozott az évszázadok folyamán, régi kötelezettségeiket új terhek váltották fel. A több évszázad óta hatályon kívül helyezett törvények amúgy is el45 OSzK. Kt. Fol, Lat. 141. ff. 167—168.