Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

78 V. Windisch Éva — amely rendelkezést az elmúlt száz év során sohasem foganatosították. Most azonban, amikor a háborús viszonyok a honvédelem kérdését reális problémává teszik, s az insurxectsio körül 1805-iben mutatkozó nehézségek a Magyarországból nyerhető katonai arő növelésének más formált tanácsolják udvar és rendek számára egyaránt: a rendek körébein felvetődik a banderiális kötelezettség megvalósításának gondolata. Míg udvari irészről a magyar honvédelem modernebb átszervezését tervezik: az 1807-i országgyűlés által a hadügy miegvizisigálására kiküldött deputáció a nemesség személyes felkelésének kötelezettsége mellett foglal állásit, a bandériumok ügyeben kiküldött subdeputatio pedig elismeri a banderiális kötelezettséget, s bár — néhány olyan egyházi földbirtoktól eltekintve, amelyeiknek bandérium-állító kötelezettsége az elmúlt száz év folyamán sem enyészett el — a handériumitartás régi módját lehetetlennek nyilvánítja, emellett azt javasolja, hogy azok az egyházi és világi birtokosak, akik bandérium tartására kötelezhetőek, jövedelmük minden 10 000 forintja után egy gyalogost és két lovast állítsanialk ki békeidőben is.

42 A javaslatot, mely a honvédelem megújításának terhét így a főnemességre és a főpapságra kívánja áthárítani, az 1808. évi országgyűlésen az alsótábila szeles rétegei el is fogadják, a főrendek azonban nem. Általános érvényt nyer ugyan az a nézet, hogy a főpapság évszázados bandériumtartásii kötelezettsége fennáll; hogy azonban a világi birtokosok közül ikiik és milyen arányban kötelesek bandériumokat kiállítani — erre vonatkozólag megoszlanak a vélemények. A rendek úgy Játják, hogy a kérdés alapos megvizsgálása, hiteles, írásos bizonyítékok nélkül semmit sem határozhatmaik.

43 így a döntést elhalasztják, s az 1808. 4. te. ismét deputáoiót iküld ki (Deputatio Regmcoiíaris super banderiis), azzal a feladattal, hoigy a bandériumoik kérdését törvények, közokiratok, hiteles történeti emlékeik alapján világítsa meg; nevezze meg azokat, akik a régi törvények értelmében bandérium állítására kötelezhetőek, s vizsgálja meg a tizedet élvező egyháziak e vonatkozású kötelezettségek is. A bizottság, imielyneik elnöke az országbíró, Ürményi József lesz, elhatározza, hogy a döntéseinek meghozatalához szükséges történeti forrásanyag (megszerzésére Teleki László vezetésével subdeputatiot küld ki. A megalakuló subdeputatio levéllel fordul a törvényhatóságokhoz, káptalanokhoz, konventekhez, s mindenhová, ahol történeti emlékeket őriznek, s kéri a vonatkozó iratok felkutatását — de csak kevés és <ki nem elégítő választ kap. Ekkor érkezik el Kovachich ' t ' 44 / oraja. Már 1808 őszén, néhány héttel az országgyűlés berekesztése után Kovachich Rauscher Miklós püspökhöz, Batthyány érsetk volt titkárához írott, levelében arról beszél, hogy a következő év tavaszán be szándékozik utazni Magyarorszá42 A kérdés történetét ismerteti: Relatio Sub-Deputationis Regnicolaris in objecto lustrae et exercituationis nobilium ac banderiorum ad mentem articuli 15. 1827. exmissae. Pestini 1830., ill. 1831. (e két évben többször megjelent; adataink az 1831. évi nyolcadrét kiadásból valók). 1807-re vonatkozóan: 6—7. 1. Ld. még: Bolgár Emil: A banderiális hadrendszer megszűnésével kapcsolatos közjogi viták 1715—1848 között. Magyar Katonai Szemle 1937. 210—217. 1. A hadügyi problémákról bőven ír Domanovszky Sándor: József nádor élete. I. köt. 2. r. Bp. 1944., különösen a 69—78. és 201—210. lapokon. 43

'Relatio Sub-Deputationis... 5—8. 1. 44 A bandériumok problémája a XIX. sz. elején (s ennek összefüggései) megérdemelnék a részletesebb feltárást. E tanulmány keretében a kérdésnek csak Kovachichot illető vonatkozásaival foglalkozunk, de az ő nézeteinek további kutatást igénylő részletes értékelésébe már szintén nem kívánunk belebocsátkozni.