Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 77 • Viszonylag csekély azoknak a kiiadott (műveiknek a száma, (melyek forrásanyagát Kovachich felhasználta vagy átvette. A jelentősebbek közülük Bongarsius, Schwandtar forráskiadványai, Bél Mátyás Notitia-ja és Apparatus-a, Kollár Ursinus Velius-kiadása, Katona és Johann Christian Engel magyar történeti szintézisei; a külföldiek közül a lengyel Dogiel (Kovachich számára bizonyos vonatkozásokban példaképül szolgáló) nagy iratpublikációja. A felsorolt foirráslelőhelyek mellett Kovachíohnalk módja votlt arra is, hogy bizonyos állami, illetve törvényhatósági levéltárakat első kézből használjon. Az Archívum Regni és a kúriai levéltár használatára már utaltunk. Hogy több megyei levéltárral is voltak kapcsolatai, ezt inkább levelezéséből tudjuk, gyűjtéseiben főleg csak Zala és Zemplén megye levéltárára' való hivatkozás fordul elő; de ismert anyagot a szász nemzet Nagyszebenben őrzött levéltárából is. Lényegesebb 'mozzanat ezeknél azonban néhány városi levéltár anyagának használata. 1803-ban megjelent Codex authenticus Juris Tavernicalis statutarii communis című kiadványának anyagát személyesen gyűjtötte össze Buda, Kassa, ' Sopron, Bártfa, Nagyszombat és Pozsony levéltárában; ezek mellett Kisszabenből és Lőcséről jutott hozzá forrásanyaghoz, — nyilván a Kisszebenben élő és Kovachich számára gyűjtő Wagner Károly közvetítéseyel. A tárnokmesterek engedélyével éveken át kutathatott a tárnoki szék protokoillumaiban és levéltárában; Kovachich büszke volt arra, hogy ő volt az egyetlen Magyarország történészei közül, aki ezzel dicsekedhetett.

41 Az 'ismertetett forrásbázisbóJL Kovachich a ^magyar jogtörténet szempontjából döntő újdonságot jelentő, kiadványok sorát publikálta. Hogy azonban ez a forrásanyag szükségképpen töredékes és rendszertelen a levéltárakban őrzött iratrendszereikhez képest, ezzel maga is tisztában volt, hiszen ezért tett annyi erőfeszítést, hogy a levéltárakba bejuthasson. Kevésbé érzékelte azt a súlyos hibát, amit kutatási bázisa kiadványai értékét illetően is jelentett, hogy t. i. a részben másolatanyagra felépülő szövegkiadások pontosság, szöveghűség tekintetében is sok esetiben kívánnivalót hagytak magúik után. Számára a levéltár elsősorban új, még senki által fel nem használt források tömegét jelentette, olyan szövegekét, melyeknek fényénél eloszlathatok a magyar állam életében, a magyar közjogot illetően uralkodó tévedéseik. Kovachich kérvényeiben, dedikációiban, úgy hisszük, nem egyszer leírt olyan dolgokat, amelyeket nem vett komolyain,; azt azonban 'mindennél erősebben hitte, hogy a levéltári iratok feltárása nemcsak a tudomány, de az állam és a társadalom iminden problémáját magoldhatná. " S végül 1810-ben, élete 66. évében, elérte azt, amire húsz éven át hiába törekedett. A XIX. század elején tartott országgyűlések tárgyalásain — a nemzetközi helyzetnek megfelelően — központi helyet foglalnak el a honvédelem kérdései. Ezek a közjog tisztázatlan, problematikus területei közé tartoznak. Részletesebb döntést utoljára az 1715. évi 8. te. hozott e tárgyban, de a törvény szövege nem egyértelmű. Legvitathatóbb mozzanata a bandériumok kiállításának elrendelése 41 Cogitationes pro dedicatione Sedi Tavernicali. OSzK. Kt. Fol. Lat. 172. I. köt. f. 4.