Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

76 V. Windisch Éva kapcsolat nélkül is hozzájutott forrásanyaghoz a kalocsai érseki, az egri, szom­bathelyi, pécsi püspöki könyvtárakból, tudott a munkácsi gör. kait. és gör. kel. püspökök 'gyűjteményeiről. A hasiznák vagy ismert egyházi levéltárak: az esz­tergomi érseki levéltár, a :győri, pozsonyi, valamint a gyulafehérvári káptalan levéltára, a pannonhalmi .levéltár, a leleszi konvent levéltára, illetve ennek Egerben őrzött elenehusai, végül protestáns részről a pozsonyi evangélikus kon­vent levéltára. Megnyíltak Kovachich előtt nagy főúri •gyűjteményeik és levéltárak kapui is. Anyagukat persze számos (körülménytől függően használta kisebb vagy na­gyobb mértékben; sokszor be kellett érnie a neki másolatban elküldött egyes da­rabokkal, máskor maga is kutathatott a gyűjteményben. Ilyenek Széchényi Fe­renc és Teleki József fontos gyűjteményei — e két főúrral személyesen is kap­csolatban állott, Institutuma támogatói közé tartoztak —, az Esterházyak könyv­tára, Ráday Gedeon, Festetics Pál, Orczy László, Jeszanák Pál könyvtárai, Viczay Mihály ekkor létesített hédervári gyűjteménye, Erdélyben Teleki Sámuel és Bruokeníhal Sámuel jelentős könyvtárai. De hozzájutott iratokhoz a Szapáry család levéltárából (ezeket a gyűjtésben segédkező Hajnóczy szerezte mag szá^ mára) s a Niczky család irataiból is; s küldött számára forrásanyagot Balassa Ferenc és Bessewffy József is. Leghosszabb a sora a Kovachich által említett forráslelőhelyek között azok­nak az eredetiekből és főleg 'másolatokból álló kisebb gyűjteményeknek, melye­ket kortárs vagy a XVIII. század közepén működő tudósak vagy történetked­velők — egyháziak és világiak — hoztak létre. A kor legjelentősebb tudósai sze­repelnek a sorban, mint Benczúr József, Kollár Ádám, Comides Dániel, Katona István, Wagner Károly, Sinay Miklós; mellettük elsősorban gyűjtő-, ill. másoló­tevékeny ségükirő'l ismert személyek; az első csoportba Dobai Székely Sámuel, a két Janikovich Miklós, apa és később a kor legértékesebb magángyűjteményét létrehozó fia, s Madách Sándor tartoznak; utóbbiba Fejérváry Károly, sárosi földbirtokos, Bárdossy János, Wietorisz Jonathan, Kéler Gottfried .kancelláriai hivatalnok. Gyűjtő és feldolgozó tevékenységet egyaránt kifejtő — bár nem élvonalbeli — laikus kortársai közül Kovachich Lakics György, Lehoczky And­rás, Miller Jakab Ferdinánd, a Széchényi Könyvtár, utóbb a Nemzeti Múzeum 'igazgatója, s Szirmay Antal gyűjteményeire hivatkozik — utóbbihoz szoros ba­rátság, sűrű levelezés kapcsolta. A Hajnóczyra való hivatkozást Kovaehichnak 1794 után természetesen kerülnie kellett, holott Hajnóczy a .kilencvenes évek első felében a legszorgalmasabb munkatársak közé tartozott, s maga is létre­hozott másaktgyűjteményt; erre azonban elfogatása után többi irományával együtt a .kincstár tette rá kezét. Az anyaggyűjtő szerzetesek és világi papok sorá­ban Kovachich Koppi Károly és Simonchicz Ince piaristák — mindkettőhöz szaros 'kapcsolat fűzte —, Kreskay Imre expálos, továbbá Forgách Pál, a XVIIL század első felében működött váradi kanonok, Gánóezy Antal budai pap­növelde-igazgató, Schaffarovits Antal nyitrai kanonok nevét és gyűjteményeit említi publikációiban vagy kézirataiban. S végül, egy már Kovachich halála után 1823-ban publikált adat tanúsága szerint, Kovaehichnak tudomása vak a következő nemzedék gyűjtőinek, mint Mednyánszky Alajos, Gyuirikovics György, Csaplovics János s a kevésbé ismert Hrabovszky Mihály és Mócsy Elek pápai postatiszt tevékenységéről is.

Next

/
Thumbnails
Contents