Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.
76 V. Windisch Éva kapcsolat nélkül is hozzájutott forrásanyaghoz a kalocsai érseki, az egri, szombathelyi, pécsi püspöki könyvtárakból, tudott a munkácsi gör. kait. és gör. kel. püspökök 'gyűjteményeiről. A hasiznák vagy ismert egyházi levéltárak: az esztergomi érseki levéltár, a :győri, pozsonyi, valamint a gyulafehérvári káptalan levéltára, a pannonhalmi .levéltár, a leleszi konvent levéltára, illetve ennek Egerben őrzött elenehusai, végül protestáns részről a pozsonyi evangélikus konvent levéltára. Megnyíltak Kovachich előtt nagy főúri •gyűjteményeik és levéltárak kapui is. Anyagukat persze számos (körülménytől függően használta kisebb vagy nagyobb mértékben; sokszor be kellett érnie a neki másolatban elküldött egyes darabokkal, máskor maga is kutathatott a gyűjteményben. Ilyenek Széchényi Ferenc és Teleki József fontos gyűjteményei — e két főúrral személyesen is kapcsolatban állott, Institutuma támogatói közé tartoztak —, az Esterházyak könyvtára, Ráday Gedeon, Festetics Pál, Orczy László, Jeszanák Pál könyvtárai, Viczay Mihály ekkor létesített hédervári gyűjteménye, Erdélyben Teleki Sámuel és Bruokeníhal Sámuel jelentős könyvtárai. De hozzájutott iratokhoz a Szapáry család levéltárából (ezeket a gyűjtésben segédkező Hajnóczy szerezte mag szá^ mára) s a Niczky család irataiból is; s küldött számára forrásanyagot Balassa Ferenc és Bessewffy József is. Leghosszabb a sora a Kovachich által említett forráslelőhelyek között azoknak az eredetiekből és főleg 'másolatokból álló kisebb gyűjteményeknek, melyeket kortárs vagy a XVIII. század közepén működő tudósak vagy történetkedvelők — egyháziak és világiak — hoztak létre. A kor legjelentősebb tudósai szerepelnek a sorban, mint Benczúr József, Kollár Ádám, Comides Dániel, Katona István, Wagner Károly, Sinay Miklós; mellettük elsősorban gyűjtő-, ill. másolótevékeny ségükirő'l ismert személyek; az első csoportba Dobai Székely Sámuel, a két Janikovich Miklós, apa és később a kor legértékesebb magángyűjteményét létrehozó fia, s Madách Sándor tartoznak; utóbbiba Fejérváry Károly, sárosi földbirtokos, Bárdossy János, Wietorisz Jonathan, Kéler Gottfried .kancelláriai hivatalnok. Gyűjtő és feldolgozó tevékenységet egyaránt kifejtő — bár nem élvonalbeli — laikus kortársai közül Kovachich Lakics György, Lehoczky András, Miller Jakab Ferdinánd, a Széchényi Könyvtár, utóbb a Nemzeti Múzeum 'igazgatója, s Szirmay Antal gyűjteményeire hivatkozik — utóbbihoz szoros barátság, sűrű levelezés kapcsolta. A Hajnóczyra való hivatkozást Kovaehichnak 1794 után természetesen kerülnie kellett, holott Hajnóczy a .kilencvenes évek első felében a legszorgalmasabb munkatársak közé tartozott, s maga is létrehozott másaktgyűjteményt; erre azonban elfogatása után többi irományával együtt a .kincstár tette rá kezét. Az anyaggyűjtő szerzetesek és világi papok sorában Kovachich Koppi Károly és Simonchicz Ince piaristák — mindkettőhöz szaros 'kapcsolat fűzte —, Kreskay Imre expálos, továbbá Forgách Pál, a XVIIL század első felében működött váradi kanonok, Gánóezy Antal budai papnövelde-igazgató, Schaffarovits Antal nyitrai kanonok nevét és gyűjteményeit említi publikációiban vagy kézirataiban. S végül, egy már Kovachich halála után 1823-ban publikált adat tanúsága szerint, Kovaehichnak tudomása vak a következő nemzedék gyűjtőinek, mint Mednyánszky Alajos, Gyuirikovics György, Csaplovics János s a kevésbé ismert Hrabovszky Mihály és Mócsy Elek pápai postatiszt tevékenységéről is.