Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

A vármegyei levéltárosi állás kialakulása 59 A főispán »ama való hivatkozással, hogy a vármegye levéltárával azelőtt keveset törődtek (minus sedulo curatum), és különben is a legutóbbi tűzesetek miatt sokat költöztették egyik helyről a másaikra, amellett a jegyzők is gyakran változtak, s így az iratok rendje teljesen felbomlott — a levéltár helyes kezelése viszont nemcsak állandó munkálkodást kíván, de egyetlen ember hozzáértő munkáját is — külön levéltámoiki állás szervezésére kért engedélyt, amilyen már Küiküllő vármegyében amúgy is van. Az erdélyi kancellária belátta az új tisztviselő szükségét és meg is adta, még ugyanazon évben, az engedélyt. De a tartományi pénztár kímélése végett az engedély ideiglenes volt: csak két évre szólt. Ezalatt a levéltárnok hozza rendbe a levéltárat, s azután ismét a fő- és az aljegyző vegye át a levéltár kezelését.

217 Most tehát már két vármegyének volt levél tárnoka. A kükülllőinek évi 100 frt, a tordaiiniak évi 50 frt volt a fizetése. Egy másik adat szerint azonban ugyanekkor már Huny ad vármegyének is volt külön levél tárnoka, évi 100 frt fizetéssel.

218 II. József rendszere, a szűkebb órtelamiben vett magyar vármegyékhez hasonlóan, az Erdélyben általa akkor felállított tizenegy vármegyében is alkalmazta a külön levéltári tisztviselőt, a regestratort. Egyelőre két évre, hogy azalatt azok, akik nem tudnak németül, a nyelvet elsajátíthassák. E regestiratorok voltak: Sárpatafci György Alsói ehérvár vármegyében, Pogány Sándor Hunyad vármegyében, Túri Dániel Szeben vármegyében; Szőkefalvi Nagy József Küküllő vármegyében, Papp József majd Bodor Ferencz Fogaras vármegyében, Czerják András, utóbb Apor Lázár Háromszék vármegyében, Ugrom János Udvarhely vármegyében, Sólyom Ferencz Torda vármegyében, Eparjesy József Kolozs vármegyében, Rátz Imre Belső Szolnok vármegyében, Katira Mihály, utóbb Cserey János Középszolnok vármegyében.

219 E regestratorokra a jogügyi levéltárak voltak bízva, tehát nekik kellett a jogügyi iratokat a vármegye addigi levéltárából kiválogatni. II. József rendszerének bukása után visszaállíttatván az előbbi rend, a tizenegy, vármegye is megszűnt, és ismét az előbbi vármegyék és székek éledtek fel. Megszűntek a regestratori tisztségek is.-Két vármegye, Hunyad és Küküllő ismét alkalmazta a régi levéltárnokát. A külön levél tárnoki állás szervezését azonban az erdélyi országgyűlésen 1791-ben szükségesnek látták, s ezt a legfelsőbb helyen is elfogadták. 1792. május 26-án megjelent tehát a legfelsőbb rendelet, amely szerint mindazon vármegyékben, székekben és vidékeken (districtus) •ahoi még nem volt levéltárnok (archivam . .. constkuti haud essent), azonnal (illico) megfelelő levéltárnok alkalmazandó. Az ügyek gyors elintézése érdekében szükséges, hogy minden vármegyében vagy székben legalább egy tisztviselő „in Loco Praetorii", tehát a székhelyen, állandóan jelen legyen. A főjegyző távollétében a levéltárnok legyen a helyettese, tehát az állandóan a székhalyen tartózkodó tisztviselő.

220 A gubemium ugyanazon év október 2-i felterjesztésében bemutatta a levéltárnokok fizetési tervezetét. Eszerint a már levéltárnokikal bíró Hunyad és Kükülilő vármegyéken kívül Alsófehér, Felsőfehér, Toirda, Kolozs, Dobofca, Belsőszolnok vármegyékben és Fogaras földjén 100 217 OL, EK, AG 1780: 1291. sz. 218 Uo. 1792: 4122, 4841. sz. 210 Uo. 1787. évi repertórium és index. 220 Uo. 1792: 2081; — 1793: 44. sz.