Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.
58 Föglein Antal mozta, a jegyzőik lajstromozói munkáját pedig a lajstromozó végezte: de a lajstromozó még mindig csak a közgyűlés után, sokszor egy év imáivá, és a protocollum nyomán írta rá az aktára a számot, a levéltári, tehát elhelyezési jelzetet s a tángy rövid kivonatát. Ung vármegye azonban olyan hivatalt akart, amely már előzőleg, mielőtt az iratok tárgyalás alá kerülnek, feljegyzi azokat, tehát- a mai értelemben vett iktató-hivatalt akiacrt. A legfelsőbb helyről beérkező felelet azonban elutasító volt: „különben is szokatlan (ez a) megyei hivatal", — volt a felelet. 2 " A vármegyéknél így nem is alakulhatott ki az iktatóhivatal. Ehelyett ez is, az is a vármegyék közül lajstromozót, vagy allevéltárnokot, vagy levéltári segédet kért és alkalmazott, és ezekre bízta a folyó ügyiratok kezelését és lajstromozását. Igaz, hogy nem mindig sikerült azonnal áz engedélyt megszereznie. Heves vármegye az 1834—1843. évek között hatszor megismételte a kérelmét, míg végre, 1843. szeptember 7-én, megjelent a legfelsőbb rendelet, amely évi 150 frt fizetéssel allevéltárnokot engedélyezett a vármegyének. 212 Nógrád vármegye három éven át kérte az allevéltárnoki állás rendszeresítésére az engedélyt. 1844-ben megkapta, de csak levéltári segédi állásra, 150 frt évi fizetéssel. 213 Vas vármegye évek során át lajstromozói állást akart szervezni. A nagy kiterjedésű és így nagy ügyforgalmú vármegyének mindössze hat kancellistája volt, s a levéltárnok minden segítség nélkül dolgozott. Végre 1846 szeptember havában megjött az engedély. De nem lajstromozói , hanem egy hetedik, 100 frt évi fizetéssel dotált kancellista állásra. Az új kancellista a levéltárnok mellé osztatott be. 214 Viszont Győr vármegye, amely lajstromozói, Torontál, Komárom vármegye, amely levéltári segédi, Esztergom vármegye, amely levéltári' írnoki állást akart szerezni, éveken át hiába kérvényezett. 215 8 a A szűkebb értelemben vett magyarországi vármegyékhez hasonlóan az erdélyi vármegyékben és székekben is a nótárius volt a levéltár felügyelője és kezelője. A Mária Terézia által felállított állandó tábla (tabula continua) aljegyzőt, sőt több helyen két aljegyzőit is engedélyezett, s így a levéltár is több ember kezére lőn bízva. Az önálló, külön levéltárnak eszméje is abban az időben merült fel az erdélyi törvényhatóságoknál, amikor a magyarországiaknál. Itt is elsősorban az állandó tábla jegyzőinek nagy elfoglaltsága volt az indító ok. A legelső erdélyi vármegye Belsőszolnok volt, amely már 1770-ben külön levéltári tisztviselőt, egyelőre csak lajstromozót, aka,rt rendszeresíteni. 218 szont nemcsak állandó munkálkodást kíván, de egyetlen ember hozzáéirtő munkáját is — külön levéltárnoki állás szervezésére kért engedélyt, .amilyen már Küküllő vármegyében amúgy is van. Az erdélyi kancellária belátta az új tisztviselő szükségét és meg is adta, még ugyanazon évben, az engedélyt. De a tartományi pénztár kímélése végett az engedély Ideiglenes volt: csak két évre szók. A legelső erdélyi vármegye, amely már külön levéltárnokot tartott, Küküllő vármegye volt. Ezt bizonyítja Torda vármegye főispánjának 1780. évi felirata. ... s " Uo. 1843. 1 :228. 912 Uo. 1835. 1 :39, 134; 1837. 1 :355. 213 Uo. 1844. 1 :26. (1845 : 1902. ksinc. sz.) 214 Uo. 1846. 1 :115, 406. 215 Uo. 1842. 1:225; 1844. 1:190; 1841. 1:332; 1842. 1:234; 1844. 1:13; 1844. 1 :246; 1847. 1 :347, 298. 216 Illésy József: Az erdélyi levéltárak 1770-ben. Századok 1904. 435—446. 1.
