Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

56 Fociéin Antal ván".

197 1833. december 17-én elutasító végzés jött: a levéltárnoki állás nem rendszeresíthető.

198 Sőt évek múlva, amikor a vármegye újra megsürgette a levéltárnoki tisztséget, legfelsőbb helyen még a levéltárnoki teendőket végző másodaljegyzői állást ís be akarták szüntetni, minthogy ez is csak ideiglenesen volt engedélyezve, amíg a levéltár régi iratai lajstromozva nincsenek. „Minthogy pedig" — reméli a kormányszék — „a levéltár most már rendben van, a másodjegyzői állás beszüntetendő volna."

199 Ekkor gróf Károlyi György főispán is közbevetette magát és 1842. november 10-én felírt a vármegye érdekében. A levéltárnok ma, — írja, — „nem tsupán lajstromozó többé, hanem gondviselője a köziratoknak; gondviselője a levéltárba tétetni szokott s a megye becses tulajdonát tevő pénzei, könyvei, számadásai s mindennemű letéteményeinek, fontos ősi, családi okleveleinek, mellyek naponként nagyobb számmal hozatnak be." E tisztségbe felelős egyén kell. Legfelsőbb helyen engedékenyebb lett a hangulat és 1845. február 6-án végre megjelent a legfelsőbb leirat, amely 250 frt fizetéssel és 50 frt lakbérrel megengedte az állandó levéltárnoki tisztség megszervezését.

200 Érthetetlen volt a legfelsőbb hely viselkedése Zala vármegyével szemben is. Még II. József alatt gróf Balassa Ferencz királyi biztos a levéltári munka elvégzésére, tehát az Íratok lajstromozására és a jogügyi iratok különválasztására a jegyzők segítségére két napidíjast rendelt ki. E két egyént a vármegye II. József rendszerének bukása után is megtartotta s mint íródeákokat (írnokokat) az 1790-ben kinevezett Deák Péter levéltárnok mellé osztotta be őket; sőt az egyik, 1791-ben már mint „Levéltári segéd" szerepelt. 1794-ben Háry Farkas volt a levéltári segéd.

201 Utóbb, a XIX. század húszas éveiben már „regestrator" és „adjunctus archivarii" volt a két zalai íródeák jellege. A regestrator a lajstromozást végezte, az adjunctus a pertárt vezette. A helytartótanácsnak csak 1830-ban tűnt fel a két levéltári segéd: tehát negyven éven át tudomásul sem bírt arról, hogy Zala vármegyének ily alkalmazottai vannak. Most azután azt követelte, hogy a vármegye azonnal bocsássa el a két levéltári segédet és szüntesse be a kormányszék előtt ismeretlen két állást.

202 A vármegye azonban nem nélkülözhette a két íródeákját és a két állás további fentarthatását kérte. A helytartótanács nem engedett. A két levéltári segéd tüstént elbocsátandó, volt a felelet,

203 1832-ben újra felírt a vármegye. A felelet ugyanaz volt.

204 De ugyanaz volt a felelet a vármegye 1833. évi külön felségfolyamodványára is.

205 A nyakas vármegye ekkor sem engedett. Tudomásul vette a szigorú leiratot, de a két levéltári segédet továbbra is megtartotta. Évek múlva azonban megfeledkeztek arról, hogy a kormányszék előtt tkkoíniok kell a két állást és fizetésemelést kértek a két tisztviselő részére. A kormányszék azonnal lecsapott és súlyos szemrehányással illette a vármegyét; a két levéltári segéd azonnali elbocsátását követelte.

206 1840. jan. 20-án felelt a vármegye. Igaz ugyan, mondja, hogy engedelmeskednie kell a kormányszék rendeleteinek: de viszont az Ís kötelessége, hogy a közügyet pontosan elintézze. E két levéltári segédi állás már ötven eve be van töltve. A vármegye ragaszkodik e két tisztviselőjéhez. Nem akar dorgálást kapni a kormányszéktől, de azt sem akarja, hogy a két elbocsátott tisztviselője „nehezteljen" reá. Kéri az engedélyt a két tisztviselő további megtarthatására. Szó sem lehet róla, volt a felelet, s a vármegyének engedetlensége miatt a legfelsőbb rosszalást adta tudtára a helytartótanács.

207 A vármegye most sem engedett, A két tisztviselőt nem küldte el. Kimondta, hogy a nemesi pénztárból fizeti őket, amibe nem szólhat bele senki. Megszüntetni a két állást akkor fogja, ha majd azt jónak látja, s ezt be is jelentette a kormányszéknek. 1842. november 29-én jött meg a felelet. A vármegye — mondja a leirat — szabadon rendelkezhetik a nemesi pénztárral. Ez igaz. De viszont tilos a vármegyei tisztikar statusának és fizetésének felsőbb engedelem nélküli megváltoztatása, A két tisztviselő visszatartása ellenkezik a nemesi pénztár sajátlagos rendeltetésével és nem egyeztethető össze a legfelsőbb parancs iránt tartozó engedelmességgel, de a főispáni jogokba is ütközik: tehát megsemmisíttetik. A vármegye önkényes eljárása miatt újból legfelsőbb rosszalásban részesült, s a helytartótanács felhívta a vármegyét, hogy máskor tartózkodjék ily önké"

7 Uo. 1832. 1 : 30. (156/1832. kanc. sz.) 198 Uo. 1833. 1 : 429. 199 Uo. 1842. 1 : 34. 200 Uo. 1845. 1 :66. ' 201 Zala vm. levéltára. Közgyűlési jegyzőkönyv 1794. 410. 1. 202 OL, HTT,-PC 1830. 1 :478. 203 Uo. 1831. 1 :109, 110. 204 Uo. 1832. 1 :226. á 203 Uo. 1833. 1 : 307. 206 Uo. 1839. 1 : 250. 207 Uo. 1841. 1 : 83.