Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.
50 Föglein Antal megyében 1810 körül tűnt fel a levéltári segéd. Baranya vármegye 1810-ban kapitsa; Pozsony vármegye is ekkor kért e tísztoégre engedélyt. Ugyanakkor Zala és Sopron vármegyékben is tervbe vették a segéd-levéltárnok vagy allevéltárnoik alkalmazását. 140 Nyitra vármegyében 181l4>en már külön arohivariust ós külön regesjtratart is találunk. 141 Veszprém vármegye 1817-iben kapott segédkij-stroanozót. 142 De miként a levéltárnoki, úgy a segéd- vagy allevéltárnoki tisztség engedélyezésénél sem látjuk a rendszert és a következetességet a legfelsőbb hely részéről. Egyes vármegyéknél minden nehézség nélkül megjött az engedély, másoknál viszont megtagadták a kérelmet, mint pl. Borsod vármegye esetén. Eddigi levéltárnokát, Széchy Pétert, Miskolczy Péter, majd, 1805-ben, rövid időre, Kapczy János követte. A vármegye belátván, hogy a fizetése kevés, 1000 frt-ot szavazott meg részére. Ugyanakkor azonban levéltári segédet is kért és ennek fizetését 300 frt-ban akarta megállapíttatni. Legfelsőbb helyen viszont a levéltárnoknak is csak 400 frt fizetést engedélyeztek, a segéd alkalmazását — akit itt a leirat „regestrator"-nak nevez, ellentétben az „archivarius"-sal, a levéltár vezetőjével, — meg éppen egyszerűen megtagadták s megint csak a notariatussal álltak elő: annak a kötelessége a levéltári munka, minthogy „a külön Archivariusoknak vagy Regestratoroknak béhozattatások által ezen kötelesség alól egyáltaljában fel sem oldoztatott volna." A vármegye szorítsa tehát a jegyzőit a levéltár rendbentartására. 143 A vármegye azonban többször is megismételte a kérelmét: 1813-ban és 1814-ben is, — ekkor már Pósch József volt a levéltárnok, — de a felelet mindig elutasító volt. 144 Ugyanilyen érthetetlen volt a legfelsőbb hely eljárása néhány év múlva Szabolcs vármegyével szemben is. Itt is annyira megnövekedett a levéltári munka, hogy a regestrator egyszerűen nem győzte. 1819. november 20-án a tisztiszék építő gyűlésen minden tisztségre feles számban jelentkeztek a pályázók, de regestratornak senki sem jelentkezett. Sőt, az addigi regestrator sem vállalta tovább a tisztét. A vármegyének meg kellett ígérnie, hogy megkönynyíti a munkáját és viceregestratort állít melléje. Fel is írt az engedélyért. De a felelet az volt: minthogy az ország egyetlen törvényhatóságánál sincs „viceregestrator", a kérelem nem teljesíthető. 145 Tolna vármegyével szemben is érthetetlen volt a kormányszék viselkedése. Mint láttuk, 1795-ben külön lajstromozót kapott ugyan, de azt is ideiglenesen és utóbb még az is elvétetett tőle. 1817-ben azt kérte a vármegye, hogy más vármegyékhez hasonlóan, ahol az már évtizedek óta rendszeres tisztség volt, Tolna vármegye is tarthasson másodaljegyzőt. Az új tisztviselőt megkapta ugyan, de azzal a feltétellel, hogy a levéltár lajstromozása legyen a teendője. Tehát akkor, amikor egyes vármegyékben már allevéltárnok is működött, ennek a vármegyének nemhogy levéltárnokot, de még lajstromozót sem engedélyeztek legfelsőbb helyen. A főispán 1813-ban a tisztújító széken az általa kinevezett első aljegyzőt bízta meg a levéltár gondozásával. Ez az ember azonban másnap leköszönt, azzal a kifogással, hogy ő annyi munkát nem végez. Minthogy más alkalmas embere a főispánnak nem volt, az előtte napon kinevezett másodaljegyzőt előléptette első aljegyzővé és az egyik tiszteletbeli aljegyzőt, tehát egy teljesen kezdő, fiatal embert, tette meg másodaljegyzőnek. És most itt állt a vármegye a teljesen rendezetlen levéltárával. A rendezés és lajstromozás ügyes, gondos és érett eszű (virum maturí iudicii), de önfeláldozó embert is kívánt, akinek a levéltár mellett, tehát az akkor még sem kényelmet, de még rendes lakást sem nyújtó Szekszárdon kellett volna egész idejét eltöltenie. Erre azonban a jegyzők egyike sem vállalkozott, mire a megye lemondott az egyik aljegyzői tisztségről, és 1000 frt fizetéssel lajstromozót akart alkalmazni. Legfelsőbb helyen 1813. szeptember 21-én erre megadták az engedélyt, de megint csak ideiglenesen (non cfuidem pro stabili, est modo provisorio) és csak 400 frt fizetéssel. 146 Most megint a lajstromozó lakása okozott gondot. Az akkor még különben is építés alatt álló, tehát csak egy részében lakható vármegyeházában hely hiányában szállást nem kaphatott és ezért a vármegye 250 frt „Kvártély"140 Uo. 1810. 1 : 235, 346. 141 Uo. 1811. 1 :109. 142 Uo. 1818. 1 : 18. 143 Uo. 1811. 1 :362; 201 :21; Normale 1 :204. 144 Uo. 1813. 1 : 194, 285; 1814. 1:172. 145 Uo. 1820. 1 : 33. 14 « Uo. 1813. 1 :292.
