Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

• A vármegyei levéltárosi állás kialakulása 51 pénzt akart neki adni; legfelsőbb helyen azonban ezt nem engedélyezték.

147 Közben a két jegyző nem győzte a munkát. Majláth György főispán 1817-ben tehát újra kérte a másodaljegyzői tisztség engedélyezését, hiszen úgyszólván Tolna vármegye volt az egyetlen, amelynek csak egy aljegyzője volt.

148 A felelet az volt, hogy ha a lajstromozó befejezte a régi levéltári iratok lajstromozását, helyette szó lehet a másodaljegyzői tisztségről.

149 Ha azonban a vármegye inkább állandó lajstromozót akar, akkor nem kap másodaljegyzőt.

150 Csak több, mint egy évtized múlva, 1830. június 18-án engedték meg végre legfelsőbb helyen, hogy a vármegye egy 150 frt-tal dotált másodaljegyzőt alkalmazhasson.

151 A vármegye ekkor, 1830. július 16-án, az addigi ideiglenes lajstromozói állást levéltárnokivá akarta átminősíteni. A kormányszék azonban szó nélkül, elutasította a kérelmet.

152 1833. március 8-án újra felírt a vármegye. A levéltár, mondja, közérdekű iratokat tartalmaz és így elsőrendű érdek, hogy az mindig rendben tartassék. Ehhez értelmes és minden más foglalkozástól mentes egyén szükséges. Erre a jegyző (aljegyző), akinek száz más dolga van, nem alkalmazható. S más vármegyékben már mindenütt van levéltárnok. De a felelet megint elutasító volt.

153 1836. november 22-én újra felírt a vármegye és kérte a levéltárnokot. A vármegye lajstromozója ekkor már hosszú éveken át Lengyel János volt, akit Majláth főispán, mielőtt kinevezett, az akkoriban elsőrangú levéltárnok hírében méltán álló Ballá Gáborhoz, Pest vármegye levéltárába küldött gyakorlatra. 1836. november 28-án a tisztújításon gróf Eszterházy Károly főispán továbbra is meghagyta Lengyelt, sőt tiszteletbeli jegyzővé is kinevezte.

154 Áz 1838. január 25-i kancelláriai leirat azonban még mindig nem akart tudni levéltárnoki tisztségről e vármegyében.

155 Csak 1845-ben találkozunk végre Tolna vármegye tisztviselői státusában is a levéltárnokkal. A vármegye akkori főispánja, Ürményi József „hivatalával Összekötött törvényes jogánál fogva", 1845. augusztus 21-én, a tisztújító széken, Angyal Jánost nevezte ki levéltárnokká, és így Angyal a vármegye első levéltárnoka.

156 - Pest vármegye, amely, mint említem, már 1805-ben vice-archivariust kért, 4811-ben újra felírt ebben az ügyben. Nemcsák a levéltári munka szaporodott meg annyira, mondja a feliratban, hogy azt csak Ballá Gábor „Leveles Tár Mester" páratlan szorgalma s munkabírása győzi, hanem arra is kell gondolni, hogy a hajlott korú levéltárnok hirtelen halála a levéltárat a legnagyobb zavarba hozhatja. De a levéltári teendők megtanulása huzamosabb gyakorlatot is kíván és erre a legalkalmasabb mód, ha megfelelő személy mint vice-archivarius a levéltárnok mellett dolgozik. A helytartótanács, amely Baranya vármegyénél egy szó ellenvetést sem tett a segéd alkalmazása ellen, Pest vármegye kérelmét fel sem terjesztette a kancelláriához. Semmiféle levéltári segédet nem enged, volt a felelet, bármily néven akarja is a vármegye ezt az új tisztviselőt alkalmazni. Ily kérvényeket be sem mutat a királynak. Ott vannak a jegyzők. Dolgozzanak azok á levéltárban.

157 De a vármegye nem engedett. Már a következő közgyűlésről felírt. Hogyan kívánhat a kormányszék a jegyzőktől még levéltári munkát is, amikor Pest vármegyének (ekkor még) épp annyi a jegyzője, mint a többi, akár a legkisebb vármegyének is. Amíg azonban ezeknek 1—2 ezer aktájuk van egy-egy évben, Pest vármegyében már 147 Uo. 1815. 1 :7, 92. 148 Rajta kívül csak Csongrád és Ugocsa vármegyékről tudjuk, hogy ebben az időben csak egy fő- és egy aljegyzőjük volt. Ugocsa vármegye 1837-ben, Csongrád csak 1843-ban kérte és csak 1846-ban kapta meg a másodaljegyzői tisztség szervezésére az engedélyt (OL, HTT, PC 1846. 1 :259). Pest vármegyének viszont már a század elején három aljegyzője volt, 1811-ben már a negyedik aljegyzőt kérte (uo. 1811. 1:377). Máramaros vármegye 1817-ben, majd ismét 1829-ben kérte a harmadik aljegyzőt (uo. 1829. 1 :93), Torontál vármegye 1832-ben kérte, de még a negyvenes években sem kapta meg (uo. 1845. 1 : 326). Bereg, Temes vármegyék a negyvenes évek végén kérték (uo. 1846. 1 :193; 1848. 1 :76), Arad vármegye 1846-ban kérte és meg ís kapta a harmadik aljegyzőt (uo. 1846. 1 : 407). Biharnak, Zemplénnek 1848-ban már négy, Pest vármegyének már öt aljegyzője volt (uo. 1848. 1 : 76)~ 149 Uo. 1818. 1 :44. 150 Uo. 1818. 1 : 238. 151 Uo. 1829. 1 280; 1832. 1 :409. 152 Uo. 1830. 1 344; 1832. 1 : 409. 153

Uo. 1834. 1 : 119. 154 Uo. 1837. 1 :226. 155 Uo. 1838. 1 48. 156 Uo. 1845. 1 :256. 157 Uo. 1811. 1 : 314. 4*