Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

A vármegyei levéltárosi állás kialakulása 47 is adott. 10fl 1803-ban legfelsőbb helyen az adiunctus évi fizetését 200 frt-ra emelték fel.

110 A megengedett 300 frt levéltárnoki fizetésért azonban itt sem akadt megfelelő egyén a tisztségre. A székhelyen való állandó lakás ui. költséges volt és a tisztség is sok „tudományt és tapasztalatot" kívánt. A vármegye, hogy megfelelő és tudományos egyént szerezhessen, 1806-ban 500 frt,

111 utóbb, nyilván a pénzromlás hatására is, 1810-ben már 1000 frt fizetésre kért engedélyt.

112 Legfelsőbb helyen azonban hallani sem akartak akkora fizetésről, s az időközben mégis csak jelentkező levéltárnok (1811-ben Seldmayer Jánost nevezte ki a főispán) évekig csak 300 frt fizetést húzott. A vármegye azonban újra kezdte a fizetésemelés iránti kérelmeit. 1815-ben újra 1000 frt fizetést kért, 1817-ben ismét és az adjunctusnak 1000,frt-ot. Hosszas kérésre végre a legfelsőbb helyen a levéltárnoknak 80 frt és a segédjének 60 frt lakbért engedélyeztek.

113 1798. szeptember 15-én Verócze vármegye terjesztette fel a kérelmét. Indoka a notariátus rendkívüli sok munkája volt s az a körülmény, hogy IL József alatt az alsófokú bíróság teljesen felbolygatta a levéltár rendjét. Legfelsőbb helyen 300 frt fizetéssel engedélyezték ugyan a külön levéltárnokot, de csak addig, amíg a levéltár rendbe jön. Azután ismét a notariátus dolga leend a levéltár kezelése.

114 1799. június 14-én Árva vármegye jelentkezett. Indoka neki is a levéltár II. József alatti megbolygatása és az így előállott rendetlenség volt. E mellett azon nézetének is kifejezést adott, hogy a levéltárban csak egy ember keresgéljen és tevékenykedjék. Ha többen vannak, tehát ha a nótáriusok járnak-kelnek az archívumban, sohasem tudja az egyik, hogy mit csinál a másik.

115 1801. január 5-én meg is jött az engedély. Az évi fizetés 200 frt-ban állapíttatott meg.

116 1799. június 17-én Krassó vármegye kér állandó levéltárnokot. Arra hivatkozott, hogy már a két testvérvármegyének, Temesnek és Torontálnak is van külön levéltárnoka, és a notariátus nem ér rá az archívummal foglalkozni.

117 Legfelsőbb helyen azonban elutasították a vármegyét a kérelmével, minthogy alig harminc éves levéltárának nem kell még külön tisztviselő. Ha a levéltár rendetlen, fogadjon fel a vármegye napidíjast, a folyó aktákat lajstromozza a notariátus, a főispán pedig évnegyedenként ellenőrizze a levéltári munkát.

118 1807. március 17-én megismételte a vármegye a kérelmét, de most sem tudott újabb indokot felhozni. Most is csak a két testvér vármegyére hivatkozott. De most megkapta az engedélyt. A levéltárnok fizetése 300 frt-ban állapíttatott meg.

119 Utóbb, 1814-ben 120 frt lakbért is kapott.

120 Szatmár vármegye, mint láttuk, 1790-ben alkalmazta első levéltárnokát, s akkor a kormányszék nem tett ellene kifogást; utóbb kérelmére, az 1799. május 21-i kormányszéki leirattal kapta meg az engedélyt, hogy a tisztviselőjét állandóan megtarthassa. A levéltárnoknak azonban az újabb iratokat is lajstromoznia kellett.

121 Ebben az időben Kardos György volt a levéltárnok, aki ellen az volt a panasz, hogy az érdekelteknek engedély nélkül, pénzért, kiadja az aktákat és ezért távoznia kellett a tisztségből. Utóda Rácz Mihály lett.

122 Szirmay lajstromozónak nevezi a tisztviselőt és még a jegyzők közé sorolja, mint ilyent név szerint megemlítve Fekete Mártont.

123 1801. január 24-én Baranya vármegye terjesztette fel a kérvényét. Indokul a levéltári kezelésben mutatkozó zavart hozta fel. A levéltárban a notariátus részéről több személy dolgozott; helyezett el és vett ki iratokat. Ezáltal a kezelés nem volt egyöntetű. Kezelési szabály 109 Uo. 1798. 69 :8. 110 Uo. 1803. 1 : 335. 111 Uo. 1806. 1 :216. i 112 Uo. 1810. 1 : 422. 113 Uo. 1815. 1 :442; 1817. 1 : 355. 111 Uo. 1798. 48 : 1, 4; 1799. 1 :10, 11. 115 Uo. 1799. 1 :163. 116 Uo. 1801. 1 :13. 117 Uo. 1799. 1 : 175. 118 Uo. 1800. 1 :6. 118 Uo. 1807. 1 :58. 120 Uo. 1821. 1 :24. 121 Uo. 1799. 50 : 3. 122 OL, MK, AG 1806: 5016. sz. 123 Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esméretei. Buda 1809—1810.